Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hegyesi Márton: Az 1848–49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Ism. Baráth Ferencz 525

532 TÖRTÉNETI I RODAI.OM. vitte. A mi békepártunk emberei kissé kényelemszeretői,, szkeptikusok voltak ; nem a cselekvés emberei. S nagyon jellemző a tömegek ítéletére, a mit könyvünk följegyez, bogy a függetlenség kimondásáért a hadseregnél csak a Szegény táblabirákat szidták, s Kossuth ellen, a ki csinálta az egészet, egy hang sem emelkedett. A mi pedig Buda ostromát illeti, ezt olyan könnyű ma nagy hibának látni, de akkor alig egy-két ember látta annak. Különben a kérdés ma már meglehetősen tisztázva áll. Buda visszafoglalását kívánta az egész nemzet. Első helyen Kossuth, nagyon érthető okokból, ki Görgeinek egy levélben meghagyja, hogy Buda visszafoglalását kisértse meg, s melyet ez Léván kapott s ki Bemhez intézett leveleiben is többször emlegeti ezt; kívánta a nemzet, melyet bántott, hogy fővárosa az ellenség kezében van ; s kívánta a hadsereg egy része, mint kivívott győzelmeinek logikai következményét. Legközvetlenebbül egy haditanács határozta el ápril 28-án, Komáromban, melynek tagjai voltak: Görgei Arthur, Klapka, Damjanich és· Bayer, miután meggyőződött, róla, hogy az ellenség üldözése Bécs felé, akkor azonnal, a lőszereknek csaknem teljes elfogyása, a katonák öltözetének, főként a lábbelinek siralmas állapota s a hadsorok jelentékeny megritkulása következtében. a siker reményével szinte lehetetlen. Hogy Buda elfoglalását könnyűnek hitték, az egyszerű tévedés volt. a minek a háborúban mindenki ki van téve. 8 a mikor mégis, bár hosszabb idő alatt s a gondoltnál nagyobb áldozatok árán az megtörtént : Görgeit, a végrehajtót, a hadsereg, a kormány s az egész nemzet örömujjongása és ünneplése koszorúzta meg s ebben maga Kossuth járt legelői. Ma nagy stratégiai hibának tart ják, de akkor ez senkinek nem jutott eszébe. .-1 mikor egy egész nemzet, annak minden tényezője óhajt és helyesel valamit, aljban mindig kell valami mélyen érzett erkölcsi igazságnak lenni, habár az később, a kritikai bonczolás előtt, egy vagy más szempontból tévesnek bizonyul is be; s hogy ez az igazság meg volt Budavár bevételében, azt mindenki érzi, a ki mélyebben lát az emberi érzésekbe. Tehát a felelősség Buda ostromáért egyformán terheli az akkori nemzet minden alkotó részét. Görgei maga el is vállalja a felelősség rá eső részét (bár némi keserűséggel, a mi szinte gúnynak látszik), ezt irván 1881-ben: »Buda ostroma szabadságharczunknak kétségkívül legdicsőbb fegyverténye. Egyetlenegy fegyvertényünk sem mutatja a fértí-bátorság, kitartás, élethalálra elszántság annyi szép példáját, mint éppen Buda ostroma. Ha nagy hazánkfia (Kossuth) nem kér a dicsőségből, maga lássa.