Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hegyesi Márton: Az 1848–49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Ism. Baráth Ferencz 525

TÖRTÉNETI IRODALOM. 531 liíre Bécsbe eljutott: azt éppen szerzőnk bizonyítja be. Azonban a szerző azon állítását, hogy az »nem a többség határozatából jött létre, s nem is parlamenti ülésben, hanem népgyűlésben« mondatott ki, nem fogadhatjuk el. Azért, hogy az országgyűlés nem a szokott ülés-helyén, hanem a nagy templomban fogadta el a határozatot, az azért Magyarország törvényes országgyűlése volt. Tudtunkkal senki sem tiltakozott áz ülés áthelyezése ellen, s a nagy templomban tényleg az országgyűlés óriás többsége volt jelen, kényszer nélkül. S ezen az Ítéleten nem változtat még az a tény sem, hogy a templom zsúfolva volt hallgatókkal. A mi pedig a többséget illeti, tudjuk, hogy az is ugyancsak megvolt, külsőleg legalább igen, mert hiszen egyhangúlag fogadták el a határozatot. Hogy titkos szavazás esetén meg lett volna-e, más kérdés, csakhogy a szavazás nyilvános volt. Alakilag tehát a függetlenség kimondásának törvényes voltát megtámadni nem lehet. Hogy egy kiváló emberekből álló kisebbség, az u. n. békepárt ellene volt, sőt később is szerette volna eltörölni, azt is tudjuk. Ε pártban nagyeszű emberek és politikusok voltak, mint Kemény Zsigmond, Kazinczy Gábor; tiszta jellemű, önzetlen hazafiak, mint Bezerédy István, Nyáry. Hunfalvi/ Pál, Kovács Lajos: de nekünk ugy tetszik, hogy meggyőződésükért nem igen voltak hajlandók sokat köczkáztatni. Magára Grörgeire is ezt a benyomást tették, midőn velük először és egyszersmind utolszor találkozott.1) Terrorizálták őket! Elolvastuk e napok eseményeinek följegyzéseit, épen a béke-párt irataiból, de minket semmi sem tudott e terrorizálás igazi veszélyes voltáról meggyőzni. A vörös tollasok, az u. 11. flamingók közt nem volt egyetlen, a ki akár jellemére, akár tehetségére nézve a közönségesen felül emelkedett volna; csak Kossuthnak ártottak és •őt compromittálták. S a ki ismeri a debreczeni polgárság békés természetét, nehezen fogja őket a vérszomjas sans-coulotte-ok szerepébe bele képzelni. És ha a terrorismns igazán komoly lett volna is !.. . Végre is, a politika, kivált forradalmi időkben, gonosz játék, a melyben a ki részt vesz, legyen rá készen, hogy fejét is koczkáztathatja. Valóban, szerzőnk is érzi ezt, midőn kitör belőle : »a mi békepártunkban nem voltak Vergniaud-k, kik inkább meghalnak elvükért, mintsem hogy gyáván visszahúzódjanak a küzdtérről.« Nem, Vergniaud nem volt közöttük; nem, még csak egy Mirabeau sem, a ki a szószékre mentében mondá barátainak : va;gy szét fognak tépni, vagy keresztül viszem a mit akarok. És keresztül is ') Mein Leben und Wirken in Ungarn. II. k. 121. 1. 35*