Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hegyesi Márton: Az 1848–49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Ism. Baráth Ferencz 525

530 TÖRTÉNETI I RODAI.OM. janichtól. kit Görgői, kinek időközben Kossuth felajánlotta a hadügyminiszteri tárczát, de a ki egyelőre nem akart a hadsereg vezetésétől megválni, arra szólított fel, hogy neki Debreczenben helyettese legyen s az ajánlatot Damjanich ideiglenesen el is fogadta, A 3-ik zászlóalj három katonája felkereste Damjanichot, hogy ezen új kitüntetéshez, neki, a zászlóalj nevében gratuláljon. A tábornokot a főhadi szálláson találták, ebéd végén, a többi tisztekkel; az asztalfőn még ott ült Görgei is. S midőn az egyik deputatus Damjanichot, sok »adja Isten!« használatával felköszönté, ez felállva, mellére eresztett fővel, tekintetét az asztalra szegezve, ilyenformán válaszolt nekik : »Köszönöm ham! hiszen mind igaz a mit mondottál; de ha tisztába jövünk a némettel, akkor ne keress engem a seregnél, hanem gyere el Magva rútra ; ott meglátsz egy vén ráczot, a ki kapálja a szőlő tövét s issza a tavalyi levét, az én leszek. Ha pedig tisztába nem jövünk a némettel, akkor se keress engem a seregnél, mert én ugyan koronás fő alatt nem szolgálok.« Másnap, alkonyatkor, megtörtént Damjanich szerencsétlen lábtörése, minek következtében Klapka ment Debreczenbe hadügyminiszteri helyettesül; őt pedig, az orvosok azon tanácsára, hogy a komáromi levegő a seb gyógyulására nézve hátrányos, Pestre szállították, a hol maradt mindaddig, mig aradi várparancsnokká nem lett. Ha Komáromban marad, alkalmasint ő lesz a vár parancsnoka s életének is más vége lesz. S ezentúl a 3-ik zászlóalj dicsőségének napja is alkonyulni kezd. Még egyszer felragyog Buda ostrománál, a hol a bécsi kapunál igen nehéz viszonyok közt harczolt a zászlóalj ; azután, a többi honvédekével együtt gyorsan siet a leáldozás felé. Buda ostromával kapcsolatban, a szerző hosszasabban megemlékezik önvédelmi harczunk azon két eseményéről, a melyek felől a legtöbb szó volt egész napjainkig, s lesz még alkalmasint ezután is: a függetlenség kimondásáról és Buda ostromáról. Amazt ugy szokták tekinteni, mint a forradalom legnagyobb politikai, s emezt, mint legnagyobb stratégiai hibáját. Az események keretében tekintve, április 14-ét meg túdjuk érteni, s lélektanilag megmagyarázhatjuk, ugy is, mint feleletet, daczos büszke feleletet a márczius 4-ikére ; ugy is, mint a 300 év alatt meggyülekezett, elfojtott keserűség és méltatlanság pillanatnyi, erőszakos kitörését. De, hogy az korai, szükségtelen, sőt káros volt ügyünkre nézve, abban ma már talán minden gondolkodó ember egyetért ; ámbár, hogy az orosz beavatkozást nem az idézte elő, s hogy ez kérve, megajánlva és elfogadva volt, mielőtt a függetlenség kimondásának