Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hegyesi Márton: Az 1848–49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Ism. Baráth Ferencz 525

528 TÖRTÉNETI I RODAI.OM. szetet tanult a prágai egyetemen s tanár akart lenni). Azonban, úgy látszik, mindjárt első találkozásukkor megszerette; s midőn a csaták mezején jobban megismerte, a bajtársi jóindulathoz tisztelet is járult. Becsülte benne a bátor, vitéz katonát, a mi ő is volt; hadvezetői képessége pedig tisztelettel töltötte el. Igy indulnak, most már együtt, a magyar önvédelmi harcz legdicsőségesebb napjai elé : G-örgei a fővezér, Damjanich a III. hadtest parancsnoka. És jönnek egymásután : Hatvan, Tapló-Bicske, Isaszeg, Vácz, Nagy-Sálló, Komárom ; a magyar harczi dicsőség, ősidőkből újra feltámadt fényes tüneményei. A hatvani csatában (ápr. 2.) a III. hadtest nem vett részt ; elkésve érkezett meg, mikor már a csata meg volt nyerve. Annál jobbkor érkezett a tápiő-bicskeibe (ápr. 4.), midőn Klapka emberei már teljes futásban voltak. Damjanich erőszakkal feltartóztatja őket, rendbe szedi és visszafordítja. A Tápió hídján kellett áttörni, melyet a túlsó oldalon, fedett állásból, horvát határőrök védelmeztek. Először a 9-ik zászlóalj tesz kísérletet, de a heves tüzelésre meghátrál. Ekkor a 3-ik zászlóalj rohan előre; az erős tüzeléstől, a híd közepe táján, ez is meghökken. A meghátrált 9-ik zászlóaljból még ott állt a zászlótartó, 8—9-ed magával. Szikszay Lajos, a II. zászlóalj hadnagya, ekkor kikapta a 9. z. a. zászlótartójának kezéből a zászlót s »utánam fin k ! « kiáltással előre rohant. A honvédek rohantak, daczára a rettenetes puska-tüznek, keresztül a bidon, szétszórták a horvátokat s rohamukkal eldöntötték az ütközet sorsát. De a zászló elvételéből nagy harag lett a 9-ik zászlóaljnál. Ez és a 3-ik, versenyeztek egymással s féltékenyek voltak egymás dicsőségére, még a Bánságban. Most a zászlóelvétel e féltékenységet lángra lobbantotta s csak alig tudták a 9-ik zászlóaljat megbékíteni. De azt megkövetelték, hogy szigorú törvényt tartsanak a zászlótartó fölött, a miért ki hagyta venni kezéből a zászlót. S tényleg kierőszakolták, hogy a zászlótartó, a ki nem futott meg, mint a többiek, hanem ott. maradt a hídon, agyonlövetett. »Ilyen a tömeg igazságszolgáltatása« — teszi hozzá találóan szerzőnk. Itt egyúttal kiigazítja azok elbeszélését, a kik a zászló elvételét s a roham vezetését Földváry Károlynak tulajdonítják, s meggyőzőleg mutatja ki, hogy az tévedés. Valamint az is, hogy a két zászlóalj versenyzett volna egymással a hidon való átrohanásban, a mi úgy történt, a hogy előadtuk ; kartácstűz sem volt csak sortűz. Két nappal azután (ápr. 6.) következett Isaszeg, melynek kemény tüzéből a III. hadtest szintén derekasan kivette