Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hegyesi Márton: Az 1848–49-iki harmadik honvédzászlóalj története. Ism. Baráth Ferencz 525

'TÖRTÉNETI IRODALOM. , 527 lilikül· a káromkodás is árgumentum, még pedig nyomatékos. A viszálkodás azonban, a legénység és a főbb tisztek közt még tovább is tartott, úgy liogy augusztus elején maga Mészáros ment le a délvidéki táborba, hogy azt elsimítsa. A Damjanich elleni gyanú csak az első jelentékenyebb győzelem után (Lagerdorf, nov. 9.) szűnt meg végkép ; a midőn a katonák látták, hogy parancsnokuk mindenütt elől jár a golyózáporban, nem félti életét, de nem kiméli a ráczokat sem. Erről azután volt módjuk többször is meggyőződni : az alibunári szeri) tábor szétszórásánál (decz. 12.), majd a jankováczi rémes éjszakán (decz. 14—15.), midőn az ellenség, a falubeliekkel összejátszva, a tettetett szívesség és erős borok által mély álomba ejtett honvédeket éjfél után váratlanul megtámadta; s maga Damjanich is, álmából a puskaropogás által keltve fel, csak csizmát rántott s bekecsét felöltve, széles kardjával kezében rohant az utczára, hogy katonáinak élére álljon és őket a válságos helyzetből előbb kimentse s másnap győzelemre vezérelje. A fővezér Kiss Ernő ellen, sok apróbb mulasztása, de főként a páncsovai kudarcz miatt, az egész délvidéki seregben átlalánossá válván az elégedetlenség : a kormány kénytelen volt őt máshova tenni, s utána a fővezérséget az egyúttal tábornokká kinevezett Damjanich foglalta el. 1849. jan. 16-án kapták a parancsot, hogy a Bánátot el kell hagyniuk s a Tisza-vonal védelmére sietniök. De előbb Damjanich hadtestével Uj-Aradra megy, azon utasítással, hogy az Aradot ostromló magyar sereget erősítse s annak Aradot bevenni segítsen. Damjaniph azonban meggyőződvén róla, liogy a vár hamaros bevétele lehetetlen : erről jelentést tett a kormánynak s február 3-án tovább vonult Szolnok felé. S itt kezdődnek a 3-ik zászlóalj legdicsőségesebb napjai. Megnyitja ezek sorát a szolnoki fényes győzelem, márczius 5-én, mely egyszersmind a tavaszi hadjárat dicsőséges diadalainak elsejét képezi. Április l-jén egyesült Damjanich hadteste, mely ekkor már a III. hadtest nevét viselte, a főhadsereggel Gyöngyösön, melynek élén most már, sok kinos és kárthozó tévedés után, Görget Arthur állott, mint fővezér. Midőn a már diadallal koszorúzott III. hadtest katonái legelőször találkoztak a Görgei seregének magvát képező s nem kevésbbé híres VII. hadtesttel, önkénytelen »éljen«-riadalban törtek ki mind a két részen, melyhez azután a polgárság lelkes éljenzése is csatlakozott. Az erős üdvözlé az erőset, s együtt a szebb jövő reményét. Damjanich Görgeivel Tiszafüreden találkozott először. Azelőtt csak szóbeszéd utján ismerte s nem igen rokonszenvezett vele ; gúnyosan csak »a patikáriusnak« nevezte (Görgei előbb vegyé-