Századok – 1898
Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - III. közl. 510
MAGVAK FEKEXC'ZRENDIEK A XVI. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. 517 kozás, s a szerzetesek idejüket legnagyobb részben a magán-és közájtatosságok végzésével töltötték. Délelőtt az ünnepélyes nagymisén és körmeneten vettek részt, délután pedig szent beszédet hallgattak. Hétfőn reggel ismét a tanácskozási teremben találjuk őket. Itt először is lemondottak az összes hivatalos személyiségek tisztségeikről. Azután felbontották és sorra vették az egyes konventek által, a diskretusok közvetítésével, a káptalannak küldött iratokat, s elintézték az azokban foglalt kérelmeket, panaszokat, jelentéseket stb. Amikor ezekkel végeztek, vagy az nap, vagy néha csak kedden, a vizitátorok számoltak be eljárásuk eredményéről. A súlyosabb természetű kihágások, visszaélések az egész káptalan elbírálása alá kerültek s a büntetést is a gyűlés állapította meg. Ha azonban csak kisebb fogyatkozásokról, inkább csak az emberi gyarlóságból eredő hibákról volt szó, akkor nem terjesztették az ügyet a káptalan elé, hanem a tartományfőnök és a rendi tanácsosok maguk közt beszélték meg a dolgot és szabták ki a büntetést. Végre az egyes tisztviselők választására került a sor. Mielőtt ezt megejtették volna, a tartományfőnök, a kusztoszok, diskretusok és vizitátorok egyenkint, lelkiismeretesen összeírták mindazoknak a névsorát, a kiket az egyes tisztségekre a legalkalmasabbaknak gondoltak. A névsort azután átadták a rendi tanácsosoknak, hogy ezek ismét a feljegyzettek közül kijelölhessék azokat, a kikre az ő választásuk esett. Az így kiválogatottak névsorát végre a gyűlés elé terjesztették. Ha valakinek a gyűlés tagjai közül tudomása volt olyas valamiről, ami miatt egyik-másik kijelöltet nem tartotta alkalmasnak a neki szánt hivatalra, egész bizalmasan tartozott ezt a diftinitorokkal közölni. A konstituczió még külön is gondoskodott arról, hogy ezen választás szabadságát minden külbefolyástól menten megóvja, midőn szabályul állította fel, hogy senkinek a közbenjárására, vagy kérésére ne alkalmazzanak valakit valamely tisztségre, kivéve azt az egy esetet, ha a kérés elutasítása folytán valami nagyobb botrány bekövetkeztétől kellene tartani. És hogy ez nem volt csak irott malaszt, kitűnik abból a válaszból is, amit a káptalan 1542-ben adott a csiki székelyeknek, akik arra kérték a gyűlést, hogy az akkori házfőnököt tegyék meg újból náluk quardiánnak. A káptalan t. i. azt felelte, hogy ha az illető esetleg más konventhez rendeltetnék át, azért fognak ők is házfőnököt kapni, miután a káptalannak különös gondja van a csikiekre.5 ) ]) Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1542.
