Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - III. közl. 510

518 Κ OLL ÁNYI F. MAGYAR FERENCZRENDIEK A XYI. SZÁZAD STB. A káptalan utolsó napján a templomba mentek az atyák. A tartományfőnök itt első sorban a szent engedelmességre való hivatkozással megparancsolta, hogy mindenki köteles tisztelettel hajoljon meg a gyűlés határozata előtt, és vonakodás nélkül fogadja el azt a hivatalt, a melyre kijelöltetett. Ekkor felolvasták a személyi változásokat, némely imákat mondottak el az élő és meghalt jótevőkért, felolvasták a legutolsó káptalan óta elhalt rendtársak neveit, akiknek lelki üdveért szintén imádkoztak, kijelölték a legközelebbi gyűlés helyét és idejét, elmondották a közgyónást (Conüteor) s a tartományfőnök megáldotta szerzetes testvéreit, »Az Ur Jézus Krisztus — imádkozott — ki minket hatalmával teremtett, kegyességével megváltott, áldjon meg benneteket minden áldásával. Világítsa meg értelmeteket, és gyújtsa lángra sziveteket a szerzetesi szabályok megtartásában. Es mindenek felett adja meg kegyesen mindnyájatoknak, hogy egész végig állhatatosak maradjatok a jóban. Azokat pedig, akik a mi rendünket hűtlenül elhagyták, megátkozom, és átkozottaknak, kiközösítettéknek nyilvánítom.« Ezek után a tartományfőnök még egyszer intette az egybegyűlteket, hogy szigorúan alkalmazkodjanak a rend szabályaihoz, a »silentiumot« megtartsák, egymással békességben s szeretetben éljenek, a részegeskedést, az abból származó számtalan rossz miatt, kerüljék stb. Végre elénekelték a »Téged Isten dicsérünk« kezdetű hymnust s ezzel a káptalant ünnepélyesen befejezték.1) KOLLÁNYI FERENCZ. Müncheni kódex. Electio officialium. Gyöngyösi kódex. Acta capituli 1542.