Századok – 1898

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Thököly erdélyi fejedelemsége - IV. közl. 499

502 SZÁDECZKY I.AJOS. harmadnap is mulattak rajta, maguk a megbékélt ellenfelek is.1

) Közbe komoly tanácskozások folytak magok közt és a török szerdárnál (lecz. 6-án, a midőn Macskási Boldizsár megérkezett a török nagyvezér tál »órából, a követségből, a hová még Keresztyénszigetről az országgyűlésről küldetett volt. Az egész tábor visszhangzott (decz. 7.) az örömhírtől, hogy nemsokára érkezik a török segítség. Most már komolyan készülődtek az Erdélybe visszatérésre és decz. 8-án nyílt levelet írtak Erdély reudeihez, melyben felpanaszolják, hogy »minekutána nemes Erdélyországa a fényes porta hűsége mellől elállván és kételeníttetvén az német nemzet igája alá béesni : mindnyájan úgy voltunk, mint ez mészárszékre rendeltetett juhok; sőt már az fejedelemséget is édes hazánktűi megtagadá s elvevé a német.« Jelentik, hogy a követek megérkezvén a fővezértől, újabb athnamé igértetett, a hódoltságnak négy esztendőbeli adóját elengedték s a német kiverésére Galga tatár szultán küldetett hadakkal, eltiltatván a rablástól és égetéstől. Thökölyhez is újabb és nagyobb hadak érkeznek, melyekkel sietni fognak bemenni. Intik azért az otthon maradtakat, hogy »a német nemzettel való czimborálásnak hagyjanak békét«, hódoljanak meg a szultánnak s ennek kijelentésére küldjenek követeket Galga szultán elé, mert különben »örökös számkivetésre vitettetnek.«2) A táborozás sanyarúságát, s az oláh új-bor melletti mulatozást, közbe-közbe gyász váltotta fel. Decz. 8-án a Kukuresten alóli berekben meghalt Török Pál; ott is temették el, »csak koporsó nélkül, az mint lehetett és pap nélkül.« Nov. 15-én Maksai Ferencz szolgáját temették el Tergovistán. A tél mindinkább beállott s a tábori élet keserveit növelve, kemény próbára tette a legedzettebb vitézeket is. Nov. 9-én tovább vándoroltak, nyugat felé, »igen nagy fergetegben és rút kemény időben.« Ujabb táborhelyükön (egy berek mellett) nem volt sem szénájok, sem abrakuk. Lovuk koplalt, ők magok dideregtek. »A hó keményen vert, az szél erősen fútt.« Mégis ott hevertek 3 napon keresztül. Decz. 13-án az Arg y is völgyébe jutottak s a tábor Tergoristához közel egy erdő szélére szállott. Szörnyű hideg téli idő volt, úgy hogy embert és lovat csaknem megölt a kemény fagy — és az éhség. Elmondhatta volna a bujdosó kurucz is, hogy »meleg ruhája nincs ugyan, de mindazáltal éhezik.« ') Almádi István naplója id. h. 724—25. 1. 2) »Ex castris ad Sztancsest positis die 8. Dec. 1690.« közölve Vas» György naplója 107. 1. és a Tört. Lapokban.