Századok – 1898

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: Magyar udvari kanczelláriai levéltár II. és bef. közl. 42

TAGÁXYl KÁROI.Y, A MAGYAR UDVARI KANCZELLÁRIAI LEVÉLTÁR. 43 Szintén az »Acta Particulariá«-hoz tartoztak, de most különálló csomagokat képeznek: III. A liaj du kerületre (Districtus Hajdonicalis) vonatkozó iratok (Acta Partie, uro 341.), melyek az 1745-ben e kerület rendezésére kiküldött bizottság számára gyűjtettek össze különböző levéltárakból. Ezen iratok a liajduvárosoknak kiváltságos állását, részben gazdasági helyzetét világítják meg a mondott korban, a XVII. századbeli leveleknek egyszerű másolataival egyetemben. IV. A volt temesi b á η s á g r a (Bauatica) vonatkozó iratok előbb az »Acta Partieularia« 528. számát képezték, most azonban 7 csomóban külön vannak felállítva. Ezek kétfélék : a) A Perlas gróf bécsi udv. kamara-elnök után maradtak, melyek az 1777-ben egyesített cseli-osztrák kanczellária által adattak át és 1763-tól kezdve a bánság kormányzásával megbízott bécsi udv. bankbizottságnak, 1 769-től pedig a bécsi udv. kamarának iratai, 3 csomóban, b) A 4. csomótól kezdve a bánság visszakebelezésére és rendezésére Niczhy Kristóf gróf elnöklete alatt kiküldött bizottság iratai, melyek 1782-ben kerültek a kanczelláriai levéltárba. Ε nagy fontosságú iratokat, melyek e korból a volt bánság összes ügyeire kiterjednek, részben Dr. Szentkláray Jenő Délmagyarország történetéről irt ismert művében dolgozta fel. Külön vannak elhelyezve, de idetartoznak az 1779-ben a görög-keleti egyház szervezésére (Regulamen t u m vagy Declaratorium i 11 yricum) vonatkozó iratok. A régi kanczelláriai anyagnak legnevezetesebb gyarapodása : V. Az illyr iratok (Illyrica) gyűjteménye. Ezt az elnevezést a XVI. században némi történelmi jogosultsággal, a török elől Horvátországba menekülő s részben őslakos oláhokra alkalmazták. Mivel pedig ezek görög-keleti vallásúak voltak, a mult század bürokraeziájának bölcsei az illyr nevet, minden történelmi alap nékül, az 1690-ben Magyarországba beköltözött szerbekre, később pedig a magyar s erdélyi görög-keleti oláhokra, ruthénekre, sőt a görög-keleti magyarságra is kiterjesztették. A vallás képezvén az összekötő kapcsot, illyr ügyek alatt voltaképen a görög-keletiek vallásos és kultu-1 á r i s ügyeit értették, tekintet nélkül arra, hogy azok közigazgatásilag hová tartoztak. Az ilyen értelemben vett illyr ügyek, a kanczellária hatáskörétől elvonatván, előbb különböző bécsi udv. bizottságok által láttattak el, míg végre Mária-Terézia 1746-ban azoknak vezetésére a bécsi udv. il! y ι-