Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - II. közl. 405

MAGYAR FERENCZ R Ε Ν DIΕ Κ A XVI. SZÁZAD EI.SÖ FELÉBEN. 41 i tokát, mint pl. az egyes zárdák beléletéről az oda küldött vizitátorok által lepecsételve küldött jelentéseket, nem bonthatta, fel, hanem csak a káptalani ülésen. Nem vizitálhatta meg azokat a zárdákat, a melyekben a vizitátor már előbb megfordult. Nem állott hatalmában tetszése szerint szaporítani a harmadik rend tagjait. Nem hívhatott a zárda asztalához vendégekül püspököket, mágnásokat és más kiváló egyéneket, és ezek számára nem rendezhetett vendégeskedéseket, Annál kevésbbé tűrte meg a rendben uralkodó szellem, hogy a tartományfőnök külön szakácsot tartson magának, hanem meg kellett elégednie azzal az ellátással, amelyben azon zárda főnöke részesítette, ahol tartózkodott. Sőt még arra is kiterjed a szabályok figyelme, hogy se a tartományfőnök, se pedig a többi rendtagok ne szerepeljenek mint egyes fejedelmek és világi urak tanácsosai, ügyvédjei, és ne foglalkozzanak a fejedelmi udvarban semmiféle világi ügyekkel, még azzal sem, hogy valakinek egyházi javadalmakat eszközöljenek ki.1

) Az elöljárók — vagy mint abban az időben nevezték őket prelatusok közt, a tartományfőnök után a kusztoszok következtek. Ezek egyes kerületek élén állottak, mint azoknak bizonyos joghatósággal felruházott főnökei. Kerületeikhez, a helyi viszonyok szerint, több-kevesebb, nálunk rendszerint ti l<> zárda tartozott. Teendőiket és jogaikat körülbelül a következőkben lehet összefoglalni. Amint a megválasztott kusztosz kerületébe érkezett, első dolga volt a zárdákat lehető rövid idő alatt bejárni, és a. melléje rendelt tanácsosok véleményének meghallgatása után, a szerzeteseket az egyes zárdákba czélszerűen beosztani. Megkívánták azonban tőle, hogy a rendtagokat, fontos ok nélkül, egyik helyről a másikra ne helyezze át, és különösen ne tegyen ily változtatásokat az illetők kívánságainak ellenére. Kötelessége volt ezen kiviil minden két évben legalább négyszer beutazni a kerületében fekvő kolostorokat, és mindenütt gondoskodni a betegek ápolásáról, a szerzetesek ruházatáról, és az egymásközti béke és egyesség fentartásáról. Az ily vizitáczió alkalmával különösen arra kellett figyelnie, hogy az isteni tisztelet milyen rendben történik, hogy az előirt szabályok megtartatnak-e pontosan stb. Es ha szükségesnek látta, nem volt szabad elmulasztania köznyelven is elsorolni, megmagyarázni a, testvéreknek az ide vonatkozó rendeleteket és intézkedéseket. A. lehető legszigorúbb ellenőrzést tartozott gyakorolni arra nézve is, hogy az alamizsnaszedés idejére vonatkozó rendi hatá') Müncheni kódex. De officio et facilitate patris ministri.