Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - II. közl. 405

41 2 ΚΟΙ.Γ,ΛΝΎΙ FERENCZ. Tozatok pontosan betartassanak, és lia valaki vétett ellenük, a megérdemlett büntetésben részesüljön. Ha a kusztosz e tekintetben mulasztást követett el, a káptalan őt sújtotta hanyagsága miatt büntetéssel. A kusztoszoknak jogukban állott felszentelt áldozárokat, kispapokat felvenni a rendbe, s ha ezek az egy évi próbaidőt kifogástalanul töltötték, valamint a tartományfőnök által felvett laikus testvérek is, általa bocsáttattak a fogadalmak ünnepélyes letevésére. Ok rendelkeztek bizonyos esetekben az egyházi szónokok és gyóntatok kijelölése körül is, úgyszintén ők bocsátották a kispapokat a felszenteléshez. A tartományfőnök távollétében kilencz fentartott esetben feloldozhatták a bűnbánó gyónókat. Ha a házfőnök valamelyik rendtagot bárom napi börtön-büntetéssel fenyítette, a kusztosznak hatalmában volt az elcsukottat onnan bármikor kiszabadítani. Ha valakire vétkei miatt három hónapi börtönt szabtak, a kusztosz ezen idő leteltével kiszabadíthatta őt a fogságból, és régi jogainak birtokába helyezhette. Ha azonban a bűnöst huzamosb ideig tartó börtönnel sújtották, akkor a kusztosz sem a büntetés helyéről ki nem szabadíthatta, ^em előbbi jogainak élvezetébe vissza nem helyezhette, a tartományfőnök felhatalmazása nélkül. A kusztosznak kerülete minden zárdája felől tudnia kellett, hogy mennyire segítik a hivek adományaikkal; e tekintetben az úgynevezett konfráter, aki a zárda világi vonatkozású ügyeiben a szerzetet képviselte, szolgált neki a szükséges felvilágosításokkal. Ha azonban azt tapasztalta, hogy valamely konvent felesleggel rendelkezik, ebből egy másik szegényebb ellátású zárdát jelentékenyebb segélylyel csak akkor támogathatott, ha ezen szándékát előbb közölte az illető konvent házfőnökével és néhány tekintélyesebb tagjával. Jelentékenyebb segély alatt értették azt, ha annak értéke a (>, 8, vagy tiz forintot megütötte. Nagyobb építkezéseket a kusztosz sem rendelhetett el a tartományfőnök engedélye nélkül. A harmadrendűeket is csak .az ő beleegyezésével látogathatta meg. Minden kusztosznak lelkére volt kötve, hogy különösen az egyes házfőnökökkel igyekezzenek jó viszonyban lenni, és hogy őket hivatalos teendőik végzésében ne zavarják. Ha a házfőnökök közül valamelyik tiszteletlen, vagy engedetlen viseletet tanúsított iránta a, többi testvér botrányára, azt előbb szeretettel megintette, s csak ha ez nem használt, alkalmazhatott vele szemben büntetést, vagy pedig jelentést tett az esetről a tartományfőnöknek. Ha a kusztosz elutazott a tartományból, a körülötte lévő tanácsosok segélyével helyettesről gondoskodott. Midőn pedig