Századok – 1898

Értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Magyar ferenczrendiek a XVI. század első felében - II. közl. 405

410 KOLLÁNYI FERENCZ. kusztoszok kusztosza képviselte a magyar szerzeteseket. Mielőtt elindultak volna a nagy útra, az egész tartományban imád­koztak érettük. Minden áldozópap -2 sz. misét mutatott be a Mindenhatónak, még pedig egyet a, szentek, egyet pedig a B. Sziiz tiszteletére, a sz. Ferenczliez intézett imák hozzá­adásával. A növendékek kétszer mondották el a »Ne remiui­scaris« kezdetű imát, a fogadalmat tett, de fel nem szentelt szerzetesek pedig 100 Miatyánk ban és Üdvözlégy Máriában kérték az isteni gondviselést, hogy segítse őket feladatuk vég­zésében és őrködjék felettük viszontagságtel jes utazásuk alatt.1) Nem csak jogában állott, de kötelessége is volt minden két évben vizsgálatot tartani az iránt, vájjon a szerzetesek nem birnak-e oly dolgokkal, a melyeket nélkülözhetnének, vagy pedig, hogy a megengedett dolgokból is (pl. ruha, élelmiszer stb.) nem rendelkeznek-e a szükséges mennyiségen felül? Pontos jegyzéket tartozott vezetni arról, hogy melyik rendtag hányszor lett hivatalosan megintve, hányszor megbün­tetve, bebörtönözve, s ezt a jegyzéket át kellett adnia utód­jának. Ezen kivül, hogy hol, miben, hogyan kellett eljárnia, mily joghatósággal rendelkezhetett, mennyiben intézkedhetett, az részint az általános rendi szabályoktól, részint az esetről esetre felmerült ügyek természetétől függött, a midőn inkább társainak tanácsa, saját belátása szabták meg eljárását, mint a koustitueziókbau felállított szabályok és tilalmak. Mert voltak a tartományfőnök re vonatkozó tilalmak is. így, első sorban nem volt szabad, a káptalan beleegyezése nél­kül. a tartományában uralkodó régi, a magyar viszonyokból kifejlődött szokásokat megszüntetnie, vagy azokat újakkal fel­cserélnie. Ε tekintetben féltékeny gonddal ellenőrizte minden egyes rendtag az ő eljárását, és semmiféle ürügy alatt, semmiféle befolyás következtében, nem engedtek kivételt. Ehhez még talán jobban ragaszkodtak, mint a törvényhez, mert azt mondhatták felőle: ez egészen és kizárólagosan a, mienk; a mi provincziánk­han ez már igy van : mi magyarok igy szoktuk. A káptalan megkérdezése nélkül nem adhatta beleegye­zését a tartományfőnök abba sem, hogy a szerzet akár valamely újonnan épült zárdát, akár pedig a konventuálisok valamely elhagyott kolostorát elfogadhassa. Nem szaporíthatta tetszése szerint az oly szerzetesek számát, akik fogadalmat tettek ugyan, és a rend öltönyét hordozták, de felszentelve nem lettek, ha­nem különféle kézimunkára alkalmaztattak. Bizonyos ira­') Levelezőkönyv. 61 a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom