Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitvallású evang. lyceum története; kapcsolatban a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház multjával. Ism. M. L. 345

354 TÖRTÉNETI IRODALOM. rázható. Ugyanezt mondhatjuk a protestáns főiskolák gyarmatairól. Az Alföldön Debreczen korán kivívta magának az anyaiskola rangját, az egész környék reformátussá lett községeit ő látja el rektorokkal, kik hiven követik az anyaiskola tanitás'i rendszerét, szellemét. Már a tizenhatodik században ez a viszony volt Debreczen és Nagy-Bánya és számos kisebb város és falu iskolái között. Vásárhelyre nézve a 1 7-ik századtól kezdve maradtak reánk adatok. Berkeszi István az első ilyen rektor, kit név szerint meg tud szerző nevezni, utódai közt csaknem szakadatlan sorban szerepelnek debreczeni deákok egész az ujabb időkig. Hosszú ez a névsor, mert kevés ideig volt egy-egy. Legtöbb egy pár év múlva külföldre, vagy »kövérebb rektoriá«-ra, vagy papnak ment, a mi az iskolai oktatásnak természetesen nem vált hasznára. Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy utódait is Debreczenből hozták : az egy tanintézethez való ragaszkodás legalább biztosíték volt arra nézve, hogy a tanítási rendszer folytonosságát lehetőleg fenttartják. Hogyan tanítottak e rektorok, érdekesen ismerteti Futó, eredeti, kiadatlan források alapján. Néha a rektort professor czímén állandósították s ha a megmarasztott rektor nem vált be, mint Tatav Tankó István (17 47—57), a ki nem annyira professorkodott, mint inkább »majortaodott és kupeczkedett« s a mint jól megszedte magát, odébb állott : ismét visszatértek a régi systemához s még e század elején is Debreczenből hozzák a rektort. Ez idén keresztül természetesen az egész iskola tanítását ez az egy ember vezeti, változás csak 1826-ban áll be, a mikor egyszerre három professori állást szerveznek. A város lakossága, épen ugy mint most, túlnyomóan református volt, miként gr. Károlyi Sándor egy uradalmi tisztje 1723 urának jelentette, az »összeirt pápisták közt csak két gazda volt. azok egyike is hideg pápista«. »Oly csekély erővel vannak, írja tovább — hogy csak egy nyomorult mestert sem tarthatnak ; mind jövevény, ki zsellér, ki szolga, ki takácsmestersége után élő, mostanság kapkodnak kenyeret keresni«. Még 1 733-ban is az egykorú tudósítás szerint az »eretnekeknek« 70<) házuk van, a katholikusoknak mintegy harmincz. Körülbelül ilyen volt később is az arány. A város elöljárósága református lévén, mint Debreczenben, ugy itt is ez gyakorolta az iskola felett a felügyeletet, ez hívta meg a pap meghallgatásával a rektort, ez szabta meg fizetését stb. Egy külön fejezetben foglalkozik szerző a tanári fizetéssel. 1745-ben 100 magyar forint, 60 véka buza, 40 véka árpa. 10 akó bor, 150 font hus, minden gyermektől 5 kéve nád s még sok mindenféle járulék volt a jövedelme; később hol emel-