Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitvallású evang. lyceum története; kapcsolatban a pozsonyi ág. hitv. evang. egyház multjával. Ism. M. L. 345

TÖRTÉNETI IRODALOM. kedett, hol alább szállott, a szerint a mint többé kevésbbé kedviikre való rektort vagy professort kaptak s a mint vele megegyeztek. Volt olyan, a ki 80 forint készpénzzel is megelégedett és ismét olyan, a ki 330 forintot kapott és azonkívül sok mellékjövedelme is volt temetések után, a tanítványoktól, szüret és juhnyirás után stb. egy tanító még konyhaköltségre és gazdasszonytartásra is külön kapott liusz forintot. Rendkívül sok hasonló, kultúrtörténeti szempontból is érdekes adatot idézhetnénk Futó munkája többi részéből, mely a tanárok életrajzával, a tananyag, a tanulók száma és belső élete ismertetésével s a legújabb történettel foglalkozik, de legyen elég ennyi e munka iránt figyelemébresztésiíl. A mű második részében Β árkász Károly az iskola rendszabályait e's fegyelmi töve'nyeit ismerteti. Különösen érdekes a két utolsó fejezet, a ruházatról és a fegyelmi vétségekről. Törvény intézkedik (1707) a ruha sziliéről, szabásáról, az aprólékosságokra is kiterjedő figyelemmel. A deákok ugy nézhettek ki. mint Bethlen Gábor »kékjei« sötétkék posztóból készült persiai bárányprémes mentében, fekete zsinóros nadrágban. A mentének oly hosszúnak kellett lenni »a meddig a tanuló keze egyenes álltában leér« ; nyárban fehér, télben feketés színű nyakkendőt tartoztak viselni; hosszúszárú csizma és háromszögletű kalap voltak e viselet kiegészítő részei. Inget természetesen ki-ki olyat viselt, a milyent otthonról kapott, de a törvény megszabta, »hogy sem gallérjának sem sapudlijának, sem tászlijának, sem pántlikájának nem volt szabad kilátszani a felsőruha alól«. A fegyelmi vétségek között itt is, mint a német egyetemeken, Sárospatakon, Debreczeiiben és egyébütt gyakran szerepel a fegyveres kihágás. Nagyobb diákok fegyverrel jártak, a polgárok lakására törtek vagy »fegyverre« kiáltással zavarták a város nyugalmát. Szigorú törvények titják el a gunyirást, verekedést, a polgárokkal együttdőzsölést a korcsmákban és lakadalmak alkalmával való tánczolást és a falopást. Kemény tél alkalmával a debreczeni deákok az utcza padlóit és tőkéit, a liázkeritéseket is elvitték tüzelőnek, úgy látszik ez itt is előfordult, Továbbá a törvények nemcsak a kártyázást tiltják el szigorúan, hanem a kártyafestést is, a mi azt mutatja, hogy ha nem volt kártyájuk, a deákok maguk festettek maguknak. Kevésbbé indokolt volt a szigorúság a fürdéssel szemben, az 1797-ik évi törvény erre nézve csak ennyit enged meg : »A fürdés esztendőben háromszor-négyszer meglehet, de csupán csak a rektor ur, vagy a professzor, vagy valamelyik tanító jelenlétében«. Mindezeket egyéb fegyelmi vétségekkel, a bűnösökre szabott 23*