Századok – 1898
Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294
300 WERTH EIMER EDE. a most meg valósítani szándékolt nagyobb sajtószabadság akadálya, el kellett tehát tőle vonni azt a hatalmat, melvlyel annak érvényesülését elnyomhatá. Tényleg az 1810-iki czenzuraszabályzat elrendelé, hogy a nyomtatási engedély megadása a központi czenzura kizárólagos jogát képezi, bárha a közzé teendő kézirat Magyarország viszonyait is érintené. Igv hát a bécsi legfőbb czenzurahatóság szabad elhatározásától függött, hogy az ilyen hazánk állapotait tárgyazó iratokat a közzététel előtt az udv. kanczelláriával közölje-e vagy sem P1) Az uj szabályzat első gyümölcsének tekinthető, Piringer-nek Magyarország bandériumairól és általában annak törvényes hadi szervezetéről szóló műve, melynek élén ez a jellemzetes motto állott : »Respice quid moneant leges.« Piringer, ki magyar nemes és a es. kir. udv. kamara titkára volt, már 1807-ben közzéakart tenni egy népszerű hangon tartott iratot : »Der Hungar als Patriot des österreichischen Kaiserstaates« czíni alatt, czélja lévén ebben az alkotmány mibenlétét tüzetesen kifejteni és »az alkotmányosoknak állított hibák, túlkapások és visszaélések ellen« síkra szállani. Ferencz császár azonban, tekintve, hogy az 1807-iki országgyűlés ép akkoron folytatta tanácskozásait, nem találta czélszerűnek a röpirat közzétételét.2) Piringer, ki hazája alkotmányát beható tanulmányozása tárgyává tévé, nem akart nyugton maradni és hangosan akarta mindenfelé hirdetni, hogy az oly sokat dicsőitett alkotmány immár redves és korhadt lett. így lépett tehát 1810-ben újólag azzal az ajánlattal föl, hogy ő Magyarország viszonyainak földerítéséhez fontos adalékokat vél szolgáltatni »Magyarország bandériumairól« szóló kéziratával. Hager báró, ki a mű már kész egyik részletét a császárnak bemutatá, ugy vélekedett, hogy az könnyen megérthető nyelvezettel, minden szenvedélyesség nélkül van írva és nem tekintve némely ismétléseit, bizonyára jó hatást fog szülni.3) Ferencz császár azt határozta 1810. febr. 26-án, hogy Piringert műve folytatására, »bíztatni« kell,4 ) egyidejűleg pedig elrendelte, hogy a kézirat a titkos házi-, udvari- és állami kanczelláriának is bemutatandó, oly meghagyással, hogy ez véleményét mielőbb kijelentse és igy »a mű, mindjárt befejezése után, napvilágot láthasson.« Gondosan el akarta azonban a császár még a leghalványabb látszatát is kerülni annak, mintha Piringer művét a kormány megbízásá-J) így nyilatkozik Hager 1813. márcz. 24. előterjesztése. 2) L. közelebbről erre nézve : »az 1807-iki országgyűlés« czimű ezikkemet. Századok. 1896. s) Hager előterjesztése 1810. febr. 2-ról. ') Hager Piriiigerhez 1810. febr. 28.