Századok – 1898
Értekezések - WERTHEIMER EDE: A magyarországi czenzura történelméhez 294
A MAGYARORSZÁGI CZENZITRA TÖRTÉNELMÉHEZ. 301 ból írta volna. Ε végből utasítást kapott az ndvari titkár, hogy azokat az okokat, melyek őt, mint magán egyént, műve megírására és közzétételére bírák, külön előszóban fejezze ki.1) Ő követte az utasítást és azonnal megszerkesztette művéhez a bevezetést, melyről határozottan állítja, hogy az minden józan eszű embert meg fog győzni arról, hogy ő, »minden felsőbb megkenés nélkül« (»ohne höhere Salbung«), tisztán mint magáníró lép a világ elé. »Már előre - írja ő Hagernek -a legnagyobbra tartom azt a vigasztaló reménységet, hogy a mindenható segélyével befejezve ezt a művemet, nemcsak szeretett hazámnak és szent koronájának, hanem az egész osztrák császári birodalomnak megszerzem azt a nevezetes előnyt, hogy a magyar nemességnek az állam legnagyobb kárára eddigelé mély homályba burkolt alkotmányos szolgálati kötelezettségeit kellő világításba helyezem és egyebek mellett kétségbevonhatatlanul bebizonyítom, hogy Magyarország birtokos nemessége, az ország törvényei szerint, köteles birtoka arányában, saját költségére és nem a paraszt zsebére, állandóan, tehát béke idejében is, bizonyos számú huszárokat kiállítani és hogy ez az a kötelezettség, melyet a »bandérium« szó megjelöl.« 2) Ezeket az alapelveket ő magyar nyelven szerkesztett ily czimű művében: »Halljátok, halljátok! Hová tűntek el Magyarország hajdani küzdő erői?«3 ) is terjeszteni akarta. Valamint Piringer tudományos irányú, azonképen az ő népszerű műve is megnyerte az állami kanczellária hozzájárulását, mely utóbbi ekkoriban már Metternich vezetése alatt állott. Hormayrre, a hírneves történészre, várt az a föladat, hogy, mint az állami kanczellária udv. tanácsosa, a népszerű olvasmányul szánt művet czenzura alá vegye. Az ő véleménye, melylyel e kinyomatást javasolá, ránk nézve annyival is érdekesebb, mivel az Metternich nézeteit is visszatükrözteti. Hormayr azonnal Piringerre nézve kedvező álláspontra helyezkedett. »A magyar alkotmány — úgymond számtalan, részleges intézkedéseivel és ellenmondásaival, hasonlóan valamely közülethez, inkább, mint bármely más alkotmány, föltünteti a különböző korszakok szükségleteit és alakulatait és megmutatja, hogy mint sok minden, a mi egykoron az államszervezet izomzatát és ide-') A császár resolutiója Hager 1810. febr. 22-iki előterjesztéséhez: — — — »und hat er (Piringer) zur Vermeidung alles Anscheines, als hätte er hierwegen Aufträge erhalten, in einem Vorberichte oder im Eingange in Kürze zu bemerken, Avas ihn zur Herausgabe dieser Schrift bewogen habe.« -) Piringer Hagerhez, Bécs, 1810. jul. 10. ') A kézirat szerint : »magyarból fordítva«. A mű mottója : »Ülj le. és olvasd ezt a könyvet, hogy meghallgassuk«. Jerem. 36. Cap. 15. V.