Századok – 1898

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 269

270 TÁRCZA. •— A KWARTALNIK HISTORYCZNY Lembergben megjelenő történeti folyóirat jelenévi első füzetében érdekes közlemény jelent meg Kunik E. tollából, melyre Syrku Polyehron szentpétervári egyetemi tanár tett bennünket figyelmessé. Ε közlemény irója sorra veszi a lengyelek nevét s egy külön czikkben „A lengyelek neve a magyaroknál" czímen a »lengyel« szó etymologiájával is bőven foglalkozik. Fejtegetésében abból indul ki, hogy e szó »el« végzete világosan mutatja a keleti finn vagy őstörök eredetet ; ugyanaz a végzet ez. mint a bolgár tartományok oszmán elnevezésében »Hum-iili« levő iil. vagy el (Rumélia). Egy lengyel krónika töredékéből, melyet Bielowski adott ki (I. 490.) a lengyel szónak következő régi alakját közli : »Adhuc in linguagio Hungarico Poloni dicuntur Langel, id est milites stipendiarii. militares, pugnatores optimi.« Az »eng, ing«-nek hasonló elváltozására gyakori példák vannak a litván berezegek »Lingven«, »Lengvenne«, »Lang vanne« nevében s az orosz »Lungwenj Oljgerdowitsckj« névben. A szerb népénekekben előforduló Ledján szerinte a magyar kölcsönszó s lengyel szóból alakult át. — A HUNYADMEGYEI TÖRTÉNELMI ÉS RÉGÉSZETI TÁRSULAT okt. 13-án tartott választmányi ülésén »Déva és környéke Castaldo idejében« (1551 júniusától 1553 márcziusig) czímen érdekes tanulmányt olvasott fel dr. Veress Endre tagtársunk, titkári székfoglalóképen. Szerző a M. Tud. Akadémia megbízásából tett külföldi útjából visszatérve, a bécsi császári udvari és államlevéltárban végzett kutatásai közben Castaldo Baptista János tbk. tömérdek jelentéseiből valami nyolezvanat talált olyat, melyek Castaldo 201

/2 havi erdélyi szereplésében különösen Déva. Hunyadvára. Valkány, Branyicska. Maros-lllye, Jóffl (a mai Gura-Dobra) s így a dévai szoros viszontagságaira, a töröknek Lippa. Lúgos felőli támadásaiból s a német-vallon zsoldos katonák leírhatatlan féktelenkedéseiből. zsarolásaiból keletkezett szenvedéseire egészen új világot vetnek. s történetét képezik a megyének, melynek újkori része megírásához gyűjtötte szerző az adatokat. Castaldo alig telepedett át Erdélybe, hamar felismerte a dévai szoros hadügyi fontosságát, és Erdély védelmét a temesvári, lugosi török támadások ellen Hunyadmegyére, s kivált a dévai várőrségre helyezte. A védelem terhei az erdélyi vajdát illették volna, de 15 ezer frtnyi fizetéséből várfclszerelésre és hadi zsoldra alig telt. Déva kapitánya. Fánchy János is a magáéból tartotta fenn őrségét és ezer frtot, Jófű egy részét kívánta kárpótlásúl költségei fejében. úgy hogy Castaldo 700 frtot ki is utalt részére. De Fánchy helyett Ivapitán György híres törökverő kapitányt küldte Dévára, kinek vitézi tetteit Tinódy Sebestyén is versekben magasztalta. .Növelte a bajokat az a 100 ezer főnyi rácz-oláh menekült is, a