Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Középiskoláink története. Ism. Dézsi Lajos - II. 164

15(1 történeti irodalom. több tanár állott össze. Az irócsapat élén maga az igazgató Acsay Ferencz áll. Az intézet története 1626-al kezdődik s az ezen időtől a millennium éréig lehozni szándékolt történetet három korszakra osztották föl s ebből az első, a jezsuiták korszaka 1626—1773-ig; a második az átmeneti korszak 1774—1802-ig s végül a szent benedekrendiek korszaka 1802-től mostanáig terjed. Az 1895/96-ik évi értesítő csupán az első korszakkal foglalkozik. 1626 augusztus 5-én kelt a királyi rendelet, mely Győrött seminárium és gymnásium felállításáról intézkedik. A győri püspök Dallos Miklós örömmel fogadja azt, mert kezében hatalmas fegyver lesz régi kedvencz tervei végrehajtásához. Miként Pázmány, úgy ő is az iskola alapításnál mindjárt a jezsuitákra gondolt. Ezeket akarta letelepíteni Győrött s reájuk bízni az iskola vezetését. A királyi rendelettel kezében legelőször is telekszerzéshez látott. Előbb a katonai építési hivatal házát szerette volna e czélra megkapni, de Prayner kapitány elutasította ; azután a győri káptalanhoz fordult, de itt sem járt több sikerrel. Győrött a káptalan volt a földesúr, mely féltékenyen őrizte jogait. A jezsuitákra a káptalan tagjai különben sem néztek j(') szemmel s e miatt vonakodtak bármiféle telek átengedésétől. Tudták már, hogy nem annyit akarnak, a mennyit kérnek, s a néhány ház melyet kérnek csak arra való, hogy ott lábukat a városban megvethessék : Sog μοι πον στω. Az elutasított Dallost Pázmány segítette meg egy jó tanácscsal : »Nem kell ebbe egy csöpnyére is megütközni - irta neki hanem csak az ember módjával indítsa az dolgot, ugyan progrediálni kell. Az most pedig abban áll, hogy az mely házakat akarnak venni, ne vegyék pro patribus, hanem ő Felsége magának vétesse, ugy bogy az dominium ő Felségéé legyen, azután ad inhabitandam engedje az pátereknek. En a posoni collegium dolgában igy progrediáltam és immediate az ő Felsége kamarája vette kezéhez az házakat, azután pedig ad usum adta az pátereknek.« Így is tettek. Dallos a maga pénzén, de a király nevére megvett három házat és egy üres telket. Avval sem sokat törődött, hogy a megvett házaknak nem mindegyike volt eladó. Tudta már ennek is a módját. Az egyik háztulajdonos legalább azt vallotta: »Soha nem ároltam és el sem adtam volna, de Nicodemus kapitán uram császár parancsolatjával urgeált és az generalis uram is parancsolt ; én kétezer forinton vöttem, hogy adtam volna el tizenkettődfélszáz forinton ? Hanem még gonosz szókat is szóllott : Buabnak mondott és Szakkermentnek is néhányszor; én nem is akaratomból cselekedtem.« A káptalan tiltakozása is hiábavaló volt;