Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Széchy Károly: Kisebb tanulmányok. Ism. Kovács P. 156

159 történeti irodai,om. A könyv nagyobb részét az adalékok foglalják el. Kilencz ilyen dolgozat van e részben összegyűjtve, a melyek közül az első és utolsó kevesebb értékű. A Pray-codexről írottban sok ismert adatot hord fel, megállapítván, hogy a »Pray-codex a deákibeli fiókkolostor tulajdona volt s így a Benedek-rend kebelében keletkezett,« a mi már nem volt ismeretlen eddig sem a szaktudósok előtt. A forradalom utáni lyra fejtegetése semmi különösebben méltánylandó sajátságokat nem mutat sem az ítélet új szempontjaira, sem az adatokra nézve. Nem helyén kívül sorakozik ide, de eddigi ismeretkörünket nem bővíti. A többi hét dolgozat mind valami újabb forrásból ered s újabb eredményeket állapít meg. »A szent Miklós éneke« Péchy Ferencz eredetijéről való hű közlés, a »Tar Lőrincz zarándoklása« ezímű szintén eddig ismeretlen adaton alapszik. Mindkettő ügyesen combinált magyarázatok kíséretében, a melyekben Széchy úgy jár el, mint midőn a cathedráról előadást tart. Ez a sajátságos írásmódja majd minden dolgozatából látszik. Előttünk okoskodik, combinál; előttünk vizsgálja a forrásokat, noha az olvasó leginkább csak az eredményre kíváncsi s az ehhez vezető útat nem mindig szívesen teszi meg az íróval. Néha az ilyen mód szinte kikerülhetetlen, például a Péchváradi ragu Farnádi? czímíí czikkében, a melyben egy irodalmi tévedést igazít helyre. De már példáúl A Bessenyeiirodalomhoz czíműben szinte szőrszál-hasogatásba viszi mindig combinálgató tehetsége, a mely a Péchváradi vagy Farnádi ? czímíí czikkben igazán világosan és szabatos logikával deríti ki a voltaképeni tényt, hogy t. i. a Farnádi Miklós neve alatt a Ilégi Magyar Könyvtár III. köt. 22-ik lapján említett »Compendiosa quedam: nec minus lectu iocunda descriptio vrbis Hierusalem,« etc. czímíí munka szerzője tulajdonkép Péchváradi Gábor. Bátran és tartózkodás nélkül fogadhatjuk ez eredményt, de a dolgozat végén a szerkesztő elleni támadást nem helyesel jük. Mi nem tartjuk Hellebrant Árpád eljárását menthetetlennek, mint Széchy Károly. Az új szerkesztő a réginek, Szabó Károlynak, minden megállapodását nem vehette újra vizsgálat alá. Sokat, nagyon sokat kijavított, de meg kellett bíznia egybenniásban, hiszen ő nem újra szerkesztette az egész kötetet, csak kiegészítette. Igen valószínű, hogy ha Szabó Károly maga szerkesztheti nagy munkájának harmadik kötetét is, rájött volna a tévedésre; de az új szerkesztő csak abban hibás,ha hibás, hogy Szabó Károly adatát kritikátlauúl hagyva, abba észrevétel nélkül bele nyugodott. Menthetetlen csak akkor volna az új szerkesztő, ha ez adat tőle származott volna; s különben is nem tudjuk,