Századok – 1898

Könyvismertetések és bírálatok - Az ujabb szerb irodalom hazánkra vonatkozó termékeiről. Ism. dr. Thim J. - 149

152 történeti irodai,om. A magyar kormány az 1848: XX. t.-cz. által szerb-oláh kongresszus megtartását rendelte el, Csarnojevics Péter királyi biztos vezetése mellett, de ez sohasem tartatott meg. Ezen törvényt az 1868 évi IX. t.-czikkel másították meg. Az 1848—49-es forradalmi éveket Mándics Németországban töltötte s ezekben nem vett részt; de egyet-mást közöl Atanackovics budai püspök kultuszminiszteri kineveztetéséről, a bácsi püspökségbe való áthelyezéséről, s a, kormány, valamint Eajacsics közt emiatt kitört konfliktusról, az 1852-iki, Thun által összehívott szinodusról, melybe a temesvári, budai, verseczi és aradi püspökök választattak meg. Thun szerette volna az összes görög-keleti püspököket a szinodusba hozni, de ez a terve Eajacsics ellenállásán megtört és ezóta a választó szinodusokon csak deciaratorialis püspökök vettek részt. A szerb vajdaság iskolaügyi tanácsosává Natosevics neveztetett ki Atanackovics püspök és Mándics ajánlatára, a kit Schmidberg Mándics helyett nagy nehezen elfogadott. 1859-ben Coronini báró Horvátország bánjává neveztetett ki s helyébe jutott a szerb vajdaságba Sokcsevics József, mint polgári és katonai kormányzó. Mándics érdekesen írja le az 1848 előtti szerb iskolai állapotokat; az összes provinczialis magyar és horvátországi iskolák állami kézben voltak, a királyi iskolai főinspektor felügyelete alatt, a ki igazgatója volt egyúttal a zombori és aradi tanítóképezdéknek, a pesti iskolai alap bizottságának. Alatta állottak a kir. kerületi tanfelügyelők. Ezek mind görögkeletiek voltak. A szerb papságnak semmi köze sem volt az iskolákhoz, kivéve a vallás-tanítást. De viszont a politikai hatóságok sem avatkozhattak be az iskolaügybe. A szerb vajdaság idejében is a szerb iskolák a politikai hatóságok kezében voltak ; a tanítókat és igazgatókat ők neveztették ki. Csak a katholikus és protestáns konkordátum után változtak meg a viszonyok. A szerbek állapota az osztrák viszonyok alatt a legszomorúbb volt. Ma sem merik ezt a szerbek bevallani nyíltan Hallgatnak s nem beszélnek róla. Tény, hogy 1850-től fogvaa szerb egyházi gyűléseket is csak engedély és egy kiküldött politikai biztos jelenlétében tarthatták meg s csak a konkordátum hatása alatt helyezte ezt hatályon kívül Thun. Bizony, az 1848—49-iki szerb felkelés eredménye az 50-es években karikatúrának is beillik s ideje volna, ha akadna szerb író, a ki az ] 850-iki Gesammtreich és a szerb vajdaság állapotát amúgy igazán és chauvinizmus nélkül megírná. S ha valaki, én értem Risztics János (Szerbia külügyi viszonyai I. k.)