Századok – 1898

Könyvismertetések és bírálatok - Az ujabb szerb irodalom hazánkra vonatkozó termékeiről. Ism. dr. Thim J. - 149

15(1 történeti irodalom. felkiáltását: »váljon miért is küzdöttek a szerbek 1848—49-ben? — erre nincsen felelet.« Érdekes az is, hogy mikor a szerbek a »schismaticus« elnevezés ellen protestáltak s a kormány Rajacsicsot a helyes elnevezés iránt megkérdezte, ez az »orthodox-orientalisch-katholische Kirche« czimet tartotta egyedül helyesnek. Az 1860-iki szerb kongresszus Sokcsevics kormányzó iniciativájára hivatott össze. A bécsi kormány terve volt az összes görög-keleti püspököket, az oláhokat felvétetni, — mire Rajacsics a kongresszus elnapolását vitte keresztül, a mire különösen az 1860. okt. 20-iki pátens indította. Sokcsevics horvát bánná kineveztetvén, vajdasági guvernőrré Saint-Cantin neveztetett lei, kit az októberi patens után nem mint kormányzó, hanem mint császári biztos Mensdorf Sándor gróf váltott fel, s a ki megindította a Magyarországgal való egyesítés iránti lépéseket; de közben decz. 27-én a császár történeti alapon a vajdaságot Magyarországgal egyesítette és így a megindított lépések feleslegessé váltak. Mándics azt állítja, hogy Ausztriában a nagy czímerben még ma is benfoglaltatik »a szerb vajdaság nagyvajdája« czim. A magyar kanczellár a patriarchát és a szerb nemzet főbbjeit Bécsbe hivatta, hogy a szerb kiváltságok, egyházak stb. ügyeit megbeszéljék, de a patriarclia a kongresszus összehívását követelte. A vajdaság megszűntével Mándics Újvidék városába kii·, biztosul neveztetett ki s ő alatta ment véghez az első városi restaurácizó. Újvidék polgármesterévé Miletics Szvetozár dr. választatott meg; országgyűlési képviselővé Branovácski István. Az alkotmányos választás után Mándics beismeri, hogy 12 évi (tehát osztrák) uralom alatt (a szerb vajdaság alatt!) most a magyar kormány alatt először nyerte vissza az újvidéki szerb egyházi gyülekezet is törvényes jellegét s megszűntek az »oktrovált bizottságok« az egyházi ügyeket elintézni. 1861, okt. 5-én végre összehivatott a kongresszus, melynek elnökévé Filipovics József br., alelnökévé Rajacsics patriarclia neveztetett ki. Ez a kongresszus állapította meg a szerbek követeléseit. A patriarcha oly szép nemzeti szerb beszédet tartott, hogy Filipovics nyíltan kezet csókolt neki. Az 1861. évtől fogva először fedezték a szerb nemzeti fondból a kongresszus költségeit, mert annak előtte az állam előlegezte s utólag politikai hatóságai utján hajtatta be a költségeket, a képviselők napidíjait. Ilyen utón idővel kimerült az alap és ujabb kongresszusok összehívása lehetetlennévált. A magyar provizorium (1861—67) ideje alatt osztrák