Századok – 1898

Értekezések - –O. –O.: Magyar-bolgár összeköttetések 113

magyar- bulgár összeköttetések. •lelem az árpádi Magyarország és Konstantinápoly között. Ajtonynak, mint a byzancziak természetes szövetségesének — hisz vallására nézve is keleti rítust vallott — a meggyőzése életérdeke volt a magyar birodalomnak. 1028-ban kemény ellenállás után legyőzték Ajtonyt, ki ott esett el a csatában. II. Az Árpádok kir, liáza és Halt/ária. Míg a IX. s X. században a közvetlen ellentétek révén került szembe a magyar s bulgár, a XI. s XII. században az Arpád-ház politikájának a súlypontja a Balkán-félsziget nyugati részére nehezedett, a Fekete-tengertől s a Duna torkolatától elzárta Bvzancz, s a Byzanczczal közös ellenség : a kúnok s a bessenyők, kik ellen ugyan Byzancznak is kellett védekezni, de a magyar királyoknak is. Ez az oka, a miért Bulgária elestéből közvetlen haszna a magyar politikának nem volt, sőt épen a bulgár örökség révén nyílt alkalma Koninen Manuelnek a magyarok ellen való aktiv felbuzdulására. Komnen Manuel halála után megváltozott a helyzet; 11. Vazul összes alkotásai romba dőlnek, III. Béla magyar* király megszállja Nist, Branicsevot, Szobát s a szerbekkel együtt bontják a byzanczi hatalom északi érődéit. A bulgárok s ez a jellemző — Asen és Péter, két előkelő czári ivadék vezérlete alatt felkelnek és kún (tehát turáni) segedelemmel újból felélesztik a bulgár birodalmat (1186.) A két diadalmas vezér megöletett (1196—7), de utódjuk Kalojan, az öcscsük lett, ki csakhamar magához ragadta a byzanczi örökséget, Branicsevot, Nist, melyre az Árpádok tartottak igényt, melyet III. Béla leányának, Angelosz Izsák byzanczi császár feleségének »csak nászajándékul engedett volt át«. Az új bulgár birodalom tehát átvette Byzancz szerepét és szembe került a magyar királylyal. 1202-ben a kölcsönös becsapások nyomon követték egymást. Imre király magát tartotta győztesnek s rövid időre bár, de fölvette a bolgár királyi czímet. Tartós sikere ennek a harcznak nem volt. Kalojan Byzancztól nem remélhette elismertetését, s a magyar királyival szemben is meg akarta magának nyerni a hatalmas Incze (III.) pápát, ezért a magyarok ellenzése sem riasztá vissza, hogy ismételve is koronát kérjen — a pápától. Még római patricziusnak is mondotta magát, országát a pápa örökös fennhatósága alá helyezte (1203), mindezt természetesen abban tudatban cselekedte, hogy lépésének következményeit a. ga tetszése szerint értelmezze.