Századok – 1897

Tárcza; Önálló czikkek - Dr. Illéssy János: Lehel kürtje és a jászok 261. o.

TÁRCZA. 263 ódonabb, mint az imént közölt vers és a XVI. századi jeremiádok komorságát inkább megközelíti. De talán nincs is helye irodalomtörténeti fejtegetésekbe bocsátkozni. íratott bár az a vers a XVII. század elején vagy végén, azt a kérdést, hogy a kürt mikor került a jászok birtokába ? -úgyse dönti el egyedül. Mert szerencsére más adatok is állanak rendelkezésünkre, melyekből megállapíthatjuk, hogy a Lehelének tulajdonított kürt a XVII. század elején már a jászoké volt. A kürt, tudvalevőleg, megtalálható a Jászkunság czímerében, melyet Mária Terézia adományozott 1746. márczius 29-én, midőn a kerületek a rokkant katonák pesti házának urasága alól magukat megváltották s mely czímert mindaddig használták, mig, mint kiváltságos kerületek megszűnvén, a mai Jász-Nagy-Kun-Szolnok, illetőleg Pest-Pilis-Solt-Kis Kun vármegyékbe be nem kebeleztettek (1876 : XXXIII. t.-cz.). A vizszintesen ketté szelt s felső mezejében ismét bárom felé osztott pajzs alsó részét egészen a Jászság czímere foglalja el. Ezt az adománylevél szószerint így írja le : Pars senti inferior caerulea cursitantem equitem instructum ostentans, equo albo rectum amictum sindone et oereis aureis, caput galea redimitum phaleris et sago militari a tergo fiuitante, rubeis ; dextra tenentem cornu quasi venatorium et sinistra clypeo munitum argenteo. (Orsz. Ltár. I. oszt. Lib. reg. 40. kt. 278. 1.) Ugyanezt a czímert megerősítette AL Ferdinánd Pécsben 1839. jan. 10-én abból az alkalomból kiállított diplomájával, hogy ii kerületek pecsétjükön magyar körirat használhatását kérelmezték. Ez a megerősítő diploma annyiban különbözik az 1746-kitól, hogy a ezímerképen ábrázolt három folyó egyikét nem Marosnak, hanem a változott területi viszonyoknak megfelelőleg, Zagyvának nevezi és hogy a czímer leírása bővebb ; magát a kürtöt úgy írja le, hogy a fehér lovon vágtató vitéz »dextra (manu) cornu venatorium ostentare . . . visitur.« (Orsz. Ltár. I. oszt. Lib. reg. 66. kt. 754. 1.) Hogy a Jászságnak volt valami köze aldioz a kürthöz, azt tehát czímere is tanúsítja. De ez ellen azt vethetné valamelyik akadékoskodó »prókátor ur«, hogy az a czímeradományozás nem olyan régi dolog s abba a kürtnek fölvétele csak afféle »captatio benevolentiae«, a minek, a hiúságon kivül, egyéb alapja nincs. Hanem az a prókátor ur alaposan csalódik, mert ahhoz a kürthöz, mint czímermotivumhoz, régi használaton alapuló köze van a Jászságnak. Nagyon régi időről, sajnos, nem szólhatunk, de azt határozottan állíthatjuk, hogy a XVII. században majdnem valamennyi jász község pecsétjén föllelhető a kürt. Meg van Jász-Eelső-Szent-Gvörgy, Dósa (1699), Árokszállás (1671), Kisér (1670)