Századok – 1897

Tárcza; Önálló czikkek - Dr. Illéssy János: Lehel kürtje és a jászok 261. o.

264 TÁRCZA. pecsétjein. Jászberénynek 1671. aug. 10-én kelt levelén keresztet tartó kart ábrázol a pecsét, a kereszt bal ágára kissé görbült kürt van, kerek fülénél fogva, felakasztva. A város pecsétnyomója elveszhetett, mert hat évvel később újat, kisebbet használ, a melyen a kar kürt nélkül tartja a keresztet. Ennek a körirat nélküli kisebb pecsétnyomónak a használata nem tartott sokáig ;. a város nem feledkezett meg a kürtről, újból fölvette czímerébes úgy használja azt manapság is. (Ez a czímer látható a Pallas-Lexiconában is IX. 864.) Különösen érdekes Palla Gergely jász ispán pecsétje, mert azt bizonyítja, hogy a kürt öblös száján levő ékalaku csorba már akkor meg volt. Az 1668. évi levélen fennmaradt pecséten balról telő hold, alatta csillag, jobbról egyenes kürt, végén letöredezve s közepén gömbölyű akasztó karikával, továbbá egyenes kardot tartó kar látható. (L. Gyárfás István pecséttani czikkeit a Századok 1870., 1871., 1874. és 1883. évfolyamaiban.) Palla uram, úgy látszik, Jász-Kísér jiecsétjével élt, legalább Jász-Kisér czímere ma is : akasztó zsinórral ellátott görbe kürt, felette egyenes kardot tartó kar, jobbról hold, balról csillag. Az imént felsorolt adatok azt tanúsítják, hogy a XVII. század végén és közepén a jász községek széltire használták a kürtöt ábrázoló pecsétnyomókat, a melyek vésetésének idejét nem jelzik ugyan évszámok, használatukat mégis korábbi időre kell szabnunk, mint a mikor a ránk véletlenül fennmaradt levelek, amelyeken lenyomataik láthatók, keltek. Az egyetlen kürtös pecsétnyomó, amelynek készülési idejét tudjuk, a jászberényi ref. egyházé, mely egy kürtöt tartó vitézi kart ábrázol; ezen az 1642-ik évszám határozottan olvasható. tíz volna eddig az évszám szerint pontosan meghatározható legrégibb nyom, mely a kürt és a Jászság közti kapcsolat homályába elvezet. De hogy ez a kapcsolat 1642-nél jóval régibb, abból is következtethetjük, hogy a múltban, mint a jelenben oly kiválóan róm. katholikus városban, mint Jászberény, bizonyosan nem a református hitközség honosította meg a kürt kultuszát ; mely kultusz, hogy mennyire átment a jászok vérébe, mutatja az, hogy a régi jász kerület 11 községéből hétnek (u. m. Jászberény, Alsó- és Felső-Szent-György, Dósa, Jákóhalma, Kisér, Árokszállás) czímerében ma is szerepel kegyelet jeléül a kürt. Meghiszem, hogy az afféle szigorú történetírót, mint Kropf ur, nem elégíti ki nyomozásom eddigi eredménye. Az ő igényei oly nagyok, hogy azok kielégítésére a zivataros múltból megmentett, aránylag csekély számú »alapos bizonyítékok« aligha lesznek valaha elégségesek. Azok a »prókátor urak« az ő professori figyelmeztetése nélkül is jól tudják, hogy a jászkürt kérdésének tisz-