Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Fináczy Ernő. A magyarországi középiskolák múltja és jelene. Ism. Kardos Albert 57. o.

TÖRTENETI IRODALOM. 61' cselekszünk mást. mint törvényes formában és nemzeti szükségleteinknek megfelelően léptetjük életbe mindazt, a mit az Entwurf törvénytelen eszközökkel és nemzetellenes czélzattal erőszakolt reánk. — Politikai intézményeinknek a sorsa ismétlődik középiskoláink történetében. A mit II. József abszolút hatalommal parancsolt rá a nemzetre, közteherviselést, jobbágyváltságot, felekezeti türelmet, azt 40 50 évvel később önszántából, a maga belátásából valósítja meg a magyar nemzet. Fináczy művének második és nagyobb felével (91—210 1.) rövidebben végezhetünk. Jó részt nem egyéb ez, mint a két középiskolai törvényünk (1883: XXX. és 1890: XXX.) értelmes kommentálása, valamint az érvényes miniszteri rendeletek és iskolaszabályzatok kivonatos ismertetése. E résznek mindenik lapja fényesen bizonyítja, hogy a szerző a lehető legvilágosabban érti és értelmezi középiskolai törvényeinket és liogy a mi nagy dolog — egyaránt járatos az állami, a kir. kath.. az autonom felekezeti és községi középiskolák külső, belső ügyeiben. A ki tisztába akar jutni középiskolai törvényeink alapelveivel, a ki be akar hatolni tanterveink vezérgondolataiba és utasításaink szellemébe, a ki meg akar ismerkedni még mai nap is oly különböző fokú, fajú és jellegű középiskoláinkkal, az felvilágosításért sehová sem fordulhatna jobb helyre, mint Fináczy könyvéhez. A magunk részéről azonban szívesen fogadtuk volna, ha a szerző itt-ott jobban belevegyíti a maga egyéniségét és gyakrabban mutatkozik nemcsak kommentátornak, hanem kritikusnak is. Annyit azonban minden tárgyiassága mellett is elárul, liogy föltétlen híve az állami, főkép a gynmasiumi tantervnek és hogy teljes bizalommal viseltetik a tantervekhez készült utasítások iránt. Csak dicséret illeti Eináczyt meggyőződésének őszinte nyilvánításáért, mert utóvégre valljuk be már nyíltan, a mit úgyis mindnyájan érezünk, liogy középiskolai tantervünk nagyszabású konczepczió, a pedagógia magaslatán álló, a nemzeti szellemtől áthatott, a nemzeti czéloknak már eddig is végtelen sok szolgálatot tett nagy mű, s még több dicséretet érdemelnek utasításaink, melyek új életet leheltek középiskoláinkba, melyektől kell datálnunk az igazi tanítás, a psychologiai törvényeket és etbikai elveket követő neveiveoktatás korszakát. Ne vonjuk meg e helyütt sem magasztaló elismerésünket a tantervtől és utasításoktól, sőt emlegessük dicsekedve alkotóikat, köztük a legfőbbet, Kármán Mórt. Azt- is elárulja a szerző, lépten-nyomon, hogy az egységes középiskola az ő ideálja, még pedig a görög nélküli, de