Századok – 1897

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Megint a „Sabartoiasfaloi” névről - 611. o.

614 DR. FIÓK KÁROLY. jelenben kétségbevonni avagy csak kicsinyleni is, soha nem szándékoltam. Ha tán ilyenre gondolna, kénytelen vagyok kijelenteni, szivesen is teszem, teljes mértékű elismerésemet. Más oldalról azonban jelen kérdésben kénytelen vagyok tisztán objectiv álláspontról ad ocidos demonstrálni, bogy lia körültekintőbben járt volna el : a Sahartoiasfalóiról szóló czikkeit nem irta volna meg, más szavakkal : azért, liogy e kérdésben tévedett és tévedését meglátni nem akarta, maga is felelős. Miről is van voltaképen szó vitánkban? Mi az, amiben mi nem értettünk egyet? Az, hogy az aogaloi alak leliet-é vagy nem az aocpalfg melléknévnek esetalakja Konstantinosnál. A kérdés eldöntésénél Peez azt vitatta, hogy miként használta e szót Konstantinos korában a vulgaris nyelv és hogyan használhatta maga Konstantinos, lia vulgárisán kivánt volna szólni ; én ellenben azt, hogy hogyan használta Konstantinos tényleg. Ott a lehetőség, itt a valóság. Ott felvétel, itt factum. Mi ez a factum ? Először, azon 3000 gg végű melléknév Konstantinos művében, a melyek közül egy sem mutat metaplasmnst, hanem mindig teljes, következetes egyformaságot a klasszikai formaképzésben. Másodszor maga az áagah)g melléknév, mely legtisztábban taníthat meg minket, lia ugyan Konstantinos műveiben található, arra, hogy hogyan kezelte ezt a szót a császári iró. Kétségtelenebb és döntőbb tanúbizonyságot már ennél felmutatni nem lehet. Az áocpcchjg melléknév pedig Konstantinos emlegetett müvében többször előfordul oly alakokban, melyek nem hagynak továbbra fent kétséget a szó használatára nézve. Hadd mutatok rá e helyekre. Idézeteimet veszem Immanuel Bekkerus kiadádásából (Corp. Script. Históriáé Byz. Vol. III. Bonnae, 1840) lapszám szerint : 1. 95. lap. lóyov l'kaßt ttcco avrov vttÈo tmv tv/.lgGiwv rtjg TTcíoyg HalaiOTÍvyg áoqxx'/.éoTciTOV, (fidem ab illo accepit eamque certissimam de conservandis totius, Palaestinae ecclesiis . . .) Az áöyaUoTaTOv felső fok tisztán mutat az aGcpcchjg alapfokra, és nem ágalog-ra, vissza. 2. 149. lap. y.cci xgög tov ciyiov /Jévoov, tov üttögto'/.oi', öoxovg ßeßaiovg y.ai áöcpalelg . . . tTTOujőavTO. (S. Petro apostolo juraverunt . . .) E helyen már éppen a Pecztől vitatárgygyá tett és kétségbevont alak áll előttünk, mint accusativus. Nem folytatom tovább az idézést ; nehéz volna, mert Konstantinos összes műveiben még egyetlen egy helyen (1.03 lap.) jön elő egy főnév (áagaleia), mely szintén szolgál némi utmutatásssal az áocpabjg melléknév használatára nézve. De nem