Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Wosinsky Mór: Tolnavármegye története. Ism. D. L. 337. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 341 melyek leleteinek anyaggyüjteményét nyújtják a feldolgozással együtt. A Bevezetés a régészet különböző korszakaival, a geographiai viszonyokkal s az őskori népvándorlással és településsel isinertet meg. az első szakasz a kökort tárgyalja. A kőkor régibb szaka, a paleolith-kor. összeesik a diluvialis, kihalt állatok korával s Tolnavármegyében is előfordulnak e kor állat-és növényvilágának maradványai, itt is több helyen találtak diluvialis kavicsréteg közé temetve mammutcsontokat. A neolith kornak, melyben az ember is a művelődésnek egy bizonyos tokán jelenik meg, e vármegyében a különböző alakú méhkashoz és a görögországi kupola sirokhoz hasonló lakások, sirok, hasogatott és csiszolt kőeszközök, csont- és agancsszerszámok, egyszerű és festett agyagedények és ékszerek hirdetik emlékét. A megye első telepesei délkeleti irányból Kis-Azsia, Görögország s a görög szigetekről jöttek, legalább culturájok erre mutat s megtelepedésük ideje a Kr. e. második évezredbe teendő. A bronzkor culturájának ismertetésénél, mely kor a Kr. e. VI. századig terjed, nem fogadja el Pulszky Ferencz ismeretes theoriáját. liogy a réz »az emberiség fejlődéstörténetében egy általános culturfokot jelez« s igy természetesen a magyarországi rézkor felvételének helyességét sem ismeri el. A bronzcultura hozzánk a Középtenger partvidékén. Olaszországon, Görögországon és Kis-Ázsián keresztül jutott el és sok évszázadon át tartott, a mit a vármegyében talált leletek nagy száma is bizonyít, sőt nálunk önállóan is fejlődött, erre mutat az, hogy nálunk olyan fibulákat és kardokat találtak, melyek Magyarországon kiviil nem fordulnak elő. A bronzkori lakások közül itt sem volt, épenúgy nem, mint az ország egyéb részeiben a czölöpépítményeknek semmi nyoma, de több helyen talált a szerző terramare-nek nevezett lakásokat, valamint földvárakat és védvonalokat, melyeket nálunk e korszakban kezdtek először építeni. Az előbbi egy-egy törzs, ez utóbbi már egy nép erődítménye volt. E vármegye földvárait már Römer Flóris is ismertette, csakhogy mig ő csupán nyolezat ismert s ezekből is csak kettő származik történelem előtti időkből, addig itt 55-nek találjuk leírását. A védvonalak (»ördögárkok«) felsorolásánál ismét Römer Elórisnak több tévedését igazítja helyre. E kor temetkezésének, fegyvereinek és más eszközeinek, ékszereinek és edényeinek részletes ismertetése zárja be e szakaszt. Mindinkább érdekessé válik a mű, a mint közeledik a történelmi korhoz ; szorosan véve ugyan ez a korszak ránk nézve csak a honfoglalással kezdődik, de tágabb értelemben azon 23*