Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Wosinsky Mór: Tolnavármegye története. Ism. D. L. 337. o.

342 TÖRTÉNETI IRODALOM. 342 időtől számítjuk, mikor a történelemben ismert nevű nép először jelenik meg területén. Ezek a vaskorban a kelták, kikről már a görög történetírók (pl. Herodot) is megemlékeznek. A kelták törzsekre oszoltak, kiknek külön területük s külön fejedelmük volt. Ilyen székhely lehetett a leletekből következtetve a vármegye területén Regöly. Ugyanitt sok emlék őrzi a kelták kereskedelmi összeköttetését az etruszkokkal és görögökkel, a milyen a kurdi lelet, egy etruszk kazán 14 cistával, melyet a Kapós csatorna medrében találtak ; a görög összeköttetésről az itt talált pénzek tanúskodnak. A kelták már városokat építettek s a Báta helyén állott Lugio, a Szegszárd helyén állott Alisca városnevek kelta eredetre mutatnak. A kelták számos törzse közül az araviskoktól maradt itt fenn több emlék, igy egy sirkő. melyen két ember alakja látható, melltű stb. Nagy számmal fordulnak elő továbbá kelta fegyverek, eszközök, ékszerek. edények, sirok ; sőt Regölyben pénzöntőde is volt, erre mutatnak az itt talált pénzminták s a halom számra talált pénzek. A rómaiak korszaka czimii fejezet először a pannonokat, azután a római társadalmi élet felosztását, kormányzatát és közigazgatását, a hadügyet s az itt talált feliratos köveket, castrumokat, katonai obsitos leveleket; továbbá a közlekedésügyet és úthálózatot, sírokat és síremlékeket, melyből egy a bclcskei ref. templomba van befalazva, sirmellékleteket s a római pogány-vallás emlékeit (a kömlődi Jupiter dolichenus, a Szegszárdon talált két római fogadalmi oltárkő stb.) ismerteti. A keresztyén vallásnak Szegszárdon (a római Alisca) a IV. századból maradtak fenn emlékei-, egy diszes sarcopnag a benne talált bronz és üveg edényekkel, egyen görög felirattal. A népvándorlás korszakánál már bővebb adatok állottak a szerző rendelkezésére, ennek következtében egy külön részben foglalkozik a góthok, hunnok, gepidák, longobárdok s avarok történeti adataival, a melyeket Thierry »Attilá«-jából vett s ezeket szépen kiegészíti a régészeti leletekből vont következtetésekkel. A felsorolásnál itt is ugyanaz a sorrend, mint az előbbi fejezetekben. Ezen népek lakásainak természetesen semmi nyoma, mert faházakban vagy sátrakban laktak s a sírokból s az ezekben talált fegyverekből, használati eszközökből, ékszerekből és edényekből is csak fogyatékos s kevés változatosságot feltüntető képet alkothatunk magunknak e kor népeinek miveltségi fokáról. A Befejezés a magyar vezérek korából származó leleteket sorolja föl. E korból maradt aránylag legkevesebb emlékünk fenn nemcsak Tolnavármegyében, hanem általában az