Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Bodnár Zsigmond: Az erkölcsi törvény alkalmazása. I. II. Ism. –R. –R. - 328. o.

332 TÖRTÉNETI IRODALOM. ismét kultiválni. I. Ferencz-Józsefet kiválóan szerencsés és boldog uralkodónak nevezi, a mit, saját bölcseségén kívül, főként annak köszönhet, hogy uralkodásának java része a realismus fénykorába esett, Ugyanez volt egyik szerencséje Mátyás királynak is. Általában az uralkodóknak a realismus korában van a legjobb dolguk, mert akkor alattvalóik is elégedettek (s ebben sok igazság van !) ; sőt élni is, az óriás nagy számra nézve, legérdemesebb abban a korban ; mig az idealismus kora rendesen sok elégedetlenséggel, bajjal, szerencsétlenséggel jár. Az elmúlt esztendő változatos, gazdag eseményei igen sok tárgyat adtak Bodnárnak, hogy azok felől elmondja a maga nézeteit. A legtöbbször egy alkalmi esetből indul ki s azt az általánosság körébe emeli, igyekezvén azon bebizonyítani »a törvény« érvényesülését s nem a legudvariasabban bánván el a szereplő egyénekkel. E czikkek, alkalmasint, szétszórva már megjelentek a hírlapokban s csak innen származhatott az, hogy Bodnár ugyanazt a magyarázatot az ő törvényéről, csaknem teljesen ugyanazon szavakkal, számtalanszor ismétli, mint a tanító a nehéz, fejti gyermek előtt a leczkét, mintegy bele akarva azt verni. Kissé több tisztelettel viseltethetett volna olvasói értelmi tehetsége iránt s az irónt a kiadás előtt a törlésre felhasználhatta volna. Mindjárt a második czikk Kállaynak ismeretes felolvasását bírálja, melyet az a mult év májusában a m. t. Akadémiában tartott, a király jelenlétében, az Árpádokról. Ez a czikke is, mint csaknem valamennyi, vegyiiléke a helyes megjegyzéseknek és legalább is különös állításoknak. Mindjárt az elején azzal kezdi, hogy most, az idealismus hajnalán, a történelemben is nemcsak azt kérdezzük, hogyan történt valami, hanem azt is, hogy miért? Boldog Isten, még csak most kezdenénk ide jutni? Nem hallott B. a pragmatikai történetírásról ? nem ismer e századból egyetlen, valamire való történetírót sem ? Vagy az elmaradottságot csak mi ránk értette? De ott sincs igaza, a mit rögtön észre fog venni, ha csak Szalay László nagy történelmét, vagy például Horváth : Huszonöt évét olvassa is el. Hogy a miértet nem abban találták, a miben B., az nem ok arra, hogy tőlök még a keresést is megtagadjuk s őket egyszerű krónikásokká tegyük. A másik merész állítása az, hogy államalkotó képességről beszélni henye kérdés, mert ez a képessége minden népnek megvan. Ha egy pár évtizedre, vagy mondjuk, egy pár századra terjedő együttélés kivívását érti alatta, talán igaza lehet ; de az államalkotó képesség alatt valami mást, ennél többet szoktunk érteni. Különben, szerinte, Kállaynak már van fogalma az eszmei fejlődés törvényeiről, de az eseményeknek