Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Bodnár Zsigmond: Az erkölcsi törvény alkalmazása. I. II. Ism. –R. –R. - 328. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 333 csak egy részét magyarázza azokból, a másikat a közvetlen okokból. B. szerint az, hogy itt hazát tudtunk alapítani, első helyen annak a szerencsés körülménynek köszönhető, hogy a realismus idejében vándoroltunk be, a mikor a nemzetek is rendesen békésebb hajlamúak, s ha csak lehet, nem kezdenek vérengzést s arra az ellenfelet sem provokálják. A nvugothoz való nagy átalakulás az idealismus felébredtével történt, mely magas polczra helyezi a vallást és a királyi tekintélyt s igy Géza és Szent-István mindkettőnek szükségképen apostolaivá válnak: s Szent-István nem politikai okokból kéri a koronát a pápától a császár helyett, hanem azért, mert az idealismus napjaiban az egyházi fők tekintélye kiválóan megnövekedik; s Kálmán király is nem az ország közvetlen java érdekében mondott le a koronának némely jogairól a pápával szemben, hanem mert az egyház még ekkor nagyon erős volt arra. hogy vele szembe szállni merészeljem Es igy tovább, jóformán napjainkig, végig tekint történelmünk forduló pontjain, sok helyes megjegyzéssel, de olykor túlzással is. Igy p. o. azt, hogy Szent-István a magyar szellemet »gyökeresen át akarta alakítani«, ekkora távolságból bebizonyítani nagyon nehéz s elhinni is bajos. Hasonlókép az, hogy a töröktatár eredetű magyar jó részben árjává lett. nem az Árpádok alatt történt, hanem sok százados fejlődés után, közelebb a mi korunkhoz. »A tudomány érdekében« czimű dolgozatában a Diplomatikáról azt mondja, liogy az »nem is tudomány, csak egy kis ügyesség, melyet mindenki könnyen elsajátíthat«. Ezt is csak olyan ember állíthatja, ki a diplomatikát csak madártávlatból nézte s azzal soha részletesen nem foglalkozott. A tanügyi kérdéseket több czikkben fejtegeti Bodnár, leginkább a mult évi tanácskozásokkal kapcsolatban. A tanítás nagy hanyatlását látja az utolsó két évtizedben, mert a tanárok külsőségekkel, apróságokkal vesződnek, a helyett hogy lelket tudnának önteni az ifjúságba ; nem tudnak, vagy nem mernek elég szigorúak és követelők lenni a tanulóval szemben, és mégis minden tanuló egy-egy öngyilkos-jelölt s teljes a fegyelmezetlenség, ugy hogy a tanulók a szigorúbban osztályozé> tanárt lelövéssel fenyegetik. Mindez jó részben igaz, de okát megmondja maga szerzőnk, hogy mind a szülők, mind a gyermekek, mind a tanárok a közáram (a realismus) nyomása alatt állanak. Azután ez a hanyatlás is csak relative igaz. mert a realismus emberiesebb bánásmódjának s részletező tanításának is megvan a maga méltánylandó oldala. Különben B. itt is, mint minden czikkében, erősen túloz, a midőn valamennyi tanárt egy kategóriába ránt le, s az ország összes iskoláit egy-két fővárosi iskola után itéli meg, melyek maii-