Századok – 1897

Tárcza; Önálló czikkek - Kropf Lajos: Az élve eltemetés büntetése 265. o.

TÁRCZA. 265 tázása körül a hazai tudomány még nem teljesítette minden kötelességét. Éppen azért szívesen vették volna, ha Kropf ur jó példával jár elől, az onus probandi egy részét magára veszi s megkísérti a több évszázados időköz kitöltését. Alert néhai való jó Horvát Péter is azt mondja a jász kürtről irtában, hogy »neganti sufficiet continuam traditionem obvertere«. -Egyébiránt itt nem is arról folyt a szóbeszéd, hogy Lehel vezér ölte-e meg Konrád császárt, vagy pedig egy másik Lehel nevű vitéz ? nem is azt vitattuk, hogy Konrád császárt vagy Konrád herczeget ütötte-e agyon ? sem azt nem, hogy a hét gyász magyar (hisz ez is monda !) hozta-e a kürtöt haza, vagy pedig mint zsákmány, mint hódolati vagy kedveskedő ajándék került később vissza? — hanem arról disputáltunk, hogy a jász kürthöz mióta fűződik Lehel mondája és csak másodsorban : hogy a jász kürt és a Rákóczi kincsek közt leltározott Lehel kürt azonosak-e ? Kropf ur szeretné a vitát más irányba terelni (1. f. é. 171. 1), de csak jó tanácsokat osztogat, a helyett, hogy a setétségben maga mutatná az utat. Felhívja a régészeket, hogy a jász kürtöt tudományosan vizsgálják meg s korát, eredetét állapítsák meg. Bizonyosan ügyet se vet arra, hogy Molnár Ferencz. Decsy Antal, Jerney dános már megpróbálkoztak ezzel a kemény dióval. Bele haraptak Pulszky Ferencz és Ipolyi Arnold is és éppen Ipolyi véleménye nyomán kerülhetett Vámbéri angol könyvébe az az állítás, hogy a jász kürt nem egyéb ivószerszámnál ; a mely vélekedés onnan eredhet, hogy a jászkun kerületek tisztujitások, főleg főkapitányi beiktatások alkalmával — legalább az utóbbi időkben tényleg -- kézről-kézre járó áldomásserlegül használták, mert a repedt kürt úgy se volt arra használható, a mire ép állapotában használhatták. Hozzá szólott a kérdéshez Thaly Kálmán is a már idéztem értekezésében s figyelmeztetett, hogy a külföldi, pl. müncheni muzeumokban a jászkürthöz hasonló anyagú és kiállítású lovagkürtök léteznek, melyeknek kora a X — XII. századra tehető. »Tehát a mi Lehel kürtünk is mért ne származhatnék a X. századból ? S ha igen : akkor nincs benne lehetetlenség, hogy Lehel vezéré ne volt légyen.« DR. ILLÉSSY JÁNOS. AZ ÉLVE ELTEMETÉS BÜNTETÉSE. Veterán tudósunk, Mátyás Flórián, egy az akadémiában nemrég tartott fölolvasása alkalmával ugy nyilatkozott, hogy nagyon lekötelezve érzené magát, ha az élve eltemetés büntetését illetőleg valaki a világtörténetből több adattal szolgálhatna neki, mint a mennyit »olvasottsága csekély volta« miatt ő idézni tudott.