Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

153 TÖRTÉNETI IRODALOM. magát a m. kir. kanczellária egy magyarországi erdő rendtartás behozatalára. De mivel a helytartótanács ebben, az ismét osztrák mintára készült rendtartásban veszélyeztetve látta a földesurak jogait s az urbériséget rendező Mária Terézia akarata elé a nemesi rend érdekében úgyis folyvást akadályokat gördített, az első országos magyar erdő rendtartás is csak 1770-ben léphetett életbe. E rendtartásban még korántsem győzedelmeskedett a közérdek. Az erdők felügyelet alá helyeztettek ugyan, de e felügyeletet a nemesi megyére bízták, ezek pedig a földesúri jogok sértetlen fentartásában voltak érdekelve. Tagányi találóan jellemzi, midőn azt mondja róla, liogy »inkább jóakaró oktatás mintsem királyi rendelet« s azt hisszük, hogy a dolgok helyes megítéléséről tesz tanúságot, midőn hozzáteszi, liogy »az akkori birtokviszonyoknak éppen ez felelt meg. A tulszigoruság az erdők ügyére káros ellenállást szült volna, mig az oktatást, a mely a kor erdészeti tudományának színvonalán áll, a törvényhatóságok örömmel fogadták.« A mérséklet valódi oka persze az, bogy e kor, mely különben is a physiokrata állásponton vesztegelt, még nem rendelkezett az igaz argumentummal az erélyesebb fellépésre. A további fejlődést az 1791: LVII. t. cz. és az 1807 : XXI. t. cz. jelzik, melyek az erdők devastatiójának országos törvénynyel s elég erélyesen állják útját s a futóhomok befásításáról gondoskodnak ; aztán a négy országos fő-erdőfelügyelőség részére kiadott 1 809. febr. 12-diki utasítás, az 1812. erdélyi országgyűlés XXXIV. t. cz. az erdőlés rendjéről, az 1816. febr. 23-diki általános utasítás az összes kamarai erdőhivatalok részére, a mezei rendőrségi törvény 1840-ből, az 1857. es. k. nyiltparancs, melylyel az 1852-diki osztrák erdőtörvény Magyarországra kiterjesztetett s végre az 1879: XXXI. t. cz., melynek uralma alatt állunk mai nap s mely bár igen üdvös compromissunmak bizonyult a közérdek és a magánosok jogai közt, még a legszigorúbb kezelés esetére sem lehet a fejlődés zárköve. Kettős sorozatot állítottunk fel. Az elsőben azokat a tényezőket emeltük ki, melyek károsan hatottak hazánk erdeire, a másodikban azokat léptettük el magunk előtt, melyek javára váltak az erdőknek. Directe véve, ez erdészeti oklevéltár inkább a második sorozatot illustrálja : a magyar társadalomnak és államnak erő megfeszítését az erdők lehető conserválására. De mivel minduntalan felsorolja az ujabb és ujabb mentő eszközöket, melyeknek üdvösségében az egyes korok biztak, következ-