Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

152 TÖRTÉNETI IRODALOM. vegetatio, mezőgazdaságunk, egészségünk, egész jólétünk. S ennek tudatában most már egészen máskép lép fel. Az erdő lévén minden termelés előfeltétele, az erdők kezelése sem lehet az összesség előtt közömbös. A legnagyobb érdeke követeli az erdőkben rejlő tőke állandó fentartását és ezzel a fatermelés szabályszerűségét. A közérdek ezt minden erdővel szemben megköveteli, mert minden erdő befoly a klímára, legyen az az államé vagy magánosé. Minthogy azonban valamennyi erdőt az állam ki nem sajátíthatja — ez volna a megoldás legradikálisabb módja — nincs más mód. meg kell hajolnia a tulajdon elvének s a tulajdonosnak el kell tűrnie, hogy a közhatalom meggátolja nemcsak az irtást, de a magángazdálkodásnak jóvá nem tehető botlásait is. Ebből pedig az következik, hogy az egyes tulajdonosok alá vannak vetve a közhatalom fő felügyeleti jogának, ugy a productióra, mint a fogyasztásra és a reproductióra nézve. Nehogy azonban a közérdek a magánosok polgári jogait szükségtelenül károsítsa : az állami beavatkozásnak kell hogy határa legyen. E határokat szabja meg az erdészeti törvény. Mint egész Európában, ugy nálunk is ez a fejlődés általános útja, s azok az erdőrendtartások, melyeket Tagányi gondos keze e gyűjteményben elrendezett, nem egyebek, mint ez út egyes emlékkövei. A XVI. és XVII. századokban, sőt a XVIII. század első felében is még kizárólag az erdőtulajdonos dictálja az erdőrendtartást, ez határozza meg az erdő kihasználásának módját, egyéni haszna, belátása és tetszése szerint. A legelső, melylyel találkozunk, a hallstadti mintájára a magyarországi bányaerdők számára készült rendtartás 1565-ből. Ezt nyomon követik az egyes közbirtokosságok erdőrendtartásai (a Csicseri családé 1569-ből már magyarnyelvű), majd gyors egymásutánban a községek és székely falvak, aztán a nagyobb uradalmak, végre a városok erdő rendtartásai. Valamennyi kizárólag csak az erdő-birtokos személyes előnyét tekinti. A közügy érdekét már észre veszik ugyan, legalább a trón magaslatáról, de tényleg még nem védik. Rudolf király 1584-ben, midőn a Miksa imént említett erdő rendtartásának végrehajtását elrendeli, nagy nyomatékkal mondja e feltűnő szavakat : Sintemahl gemainer nutzen jederzeit dem privat nutzen weit vorgezogen werden soll (I. köt., 241. 1); ez üdvös elv consequentiáit azonban még ő sem vonja le. Az erdők gondozása csak a XVIII. század közepén emelkedett a közügyek magaslatára. 1755-ből való a szlavóniai országos erdőrendtartás s már egy évvel előbb határozza el