Századok – 1897
Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.
149 TÖRTÉNETI IRODALOM. hogy már az 1362-diki oklevél kibocsátója is bizonyos sorrendben való vágást s ezzel erdőgazdasági turnust tartott szem előtt (I. köt., 77. sz.) Idővel aztán, midőn a cserkéreg termelése is nagyobb szerepet kezd játszani gazdasági életünkben, a sarjerdőüzemet is ösmerhették élelmesebb erdőbirtokusaink. I)e mig ez mégis csak feltevés, biztosra vehetjük, hogy már a XVI. században az okszerű erdőgazdálkodásnak sok fontos elve jutott érvényre. Igy a fafogyasztás nagyságát e korban — Tagányinak találó megjegyzése szerint — már kapcsolatba hozzák a különböző erdőrészek mineműségével. Pazarlás kerülésére osztályozni kezdik a letarolt fát, a szerint a mint a fa épületre, fűrészárúra, szerszámfára vagy csak tüzelésre alkalmatos. Már előirányzatokat is készítenek a fogyasztásról, az évi erdei munkáról, a szükséges felszerelésekről. Abból az erdőrendtartás-féléből pedig, melyet Miksa király a magyarországi bányavárosok részére 1565-ben kiadott, kitűnik, hogy mily nagy súlyt helyeztek már ebben az időben arra, hogy a fák a legalkalmasabb évszakban döntessenek, ne nyáron vagy ősszel, hanem tél utolján és kora tavasszal (I. köt.. 163. 1.) ügyelve a hold állására (162. 1.), ügyelve hogy a törzsek a föld színéhez lehetőleg közel vágattassanak (úgy, hogy az ökör átléphessen a megmaradt tüskön), ügyelve hogy a favágók a galyakat, kérget és forgácsokat összetakarítsák, hogy a fát kellő méretek szerint aprózzák és hasábolják. hogy a levágott fát kellő időben, ujulás előtt, szállítsák ki az erdőhői, hogy a legszebb magtermő fákat a természetes fanevelés előmozdítására bántatlanul hagyják (161. 1.) stb. Ugy tessék képzelni, liugy ez a sok apróság mind megannyi vívmány, mely csak ebben a korban, azaz a XVI. század második felében kezd nálunk meghonosodni. Mert addig még ezekre a természetesnek látszó regulákra sem ügyeltek a mi gazdáink. A gazdasági procedúrák mindenütt igen lassan alakulnak át s a nép, szívósan ragaszkodván örökölt rendszeréhez, csak nagy nehezen fogadja el a legokszerübb újításokat. Igv a fűrésztől, ugy hallom, még most is idegenkedik a föld népe. pedig ezt Geusau báró, ez okmánytár bizonysága szerint, már 1767-ben honosította meg a fejsze helyett (II. köt., 269. 1.) Az uradalmak, valamint nagyobb gazdaságok, mind elfogadták, de a nép, mely naponként és legközvetlenebbül győződhetnék meg czélszerűségéről, még most is ragaszkodik primitivebb eszközéhez. Erdészeink azonban nemcsak azzal a törekvésükkel szereztek érdemeket, hogy az erdőben rejlő vagyon el ne kallódjék s hogy a természet adománya a legjobban értékesíttessék :
