Századok – 1897

Könyvismertetések és bírálatok - Tagányi Károly: Az erdészeti oklevéltár. I. II. III. kt. Ism. Lőrincz Béla 137. o.

140 TÖRTÉNETI IRODALOM. hol csak irtások révén juthattak művelhető földhöz. És hogy nagyobb kedvvel irtsanak, sok kedvezményt Ígértek a földesurak, az akkortájt legbecsesebb immunitásokat. Be kell népesíteni az erdőket : ez volt a gazdasági jelszó. E népek majd kiirtják a haszontalan fákat s busás hasznot fog hajtani az addigi vadon. Bég alkalmazták már ez elvet, midőn Kűn László, elajándékozván egy erdőt, melyben azelőtt csak remeték laktak, azt iratta az adománylevélbe, hogy szívesen adja ez erdőt, mert: »silvam magis esse utilem populosam, quam desertam.« (I. köt. 52. szám.) S megindul az irtás tűzzel-vassal, a szó igaz értelmében. Hogy mily rengeteg erdők tűntek el ily módon, azt egyebek közt a helynevek tanúsítják, az a temérdek község, melynek nevében benn van a vágás szó vagy a német bau és bau vagy a szláv lehota meg szecs. Sok község, Tagányi finom megjegyzése szerint, még az irtás módját is elárulja. Igy a tűzzel való irtás emlékei : a szláv Pozsega, a Zsár meg Zser, a magyar Aszaló és Vész, a Vészveres ; a fejszével való irtásé pedig : a vágáson kívül a magyar tőkés, a hau-on kívül a Stumpf (Stomfa), a szecsen kívül a Preszeka, Poszeka stb. A földesúr is, meg a paraszt is, mindketten oly jól jártak ennél az erdő rovására történt telepítésnél, hogy kevéssel a tatárjárás után, a bevándorlások fénykorában, mint a határos lengyel és sziléziai vidékeken, úgy a mi északi megyéinkben is jelentkeznek vállalkozó szellemű üzletemberek, az ú. n soltészek, Schultheissok, kik a telepesektől előre kicsikart előnyökkel a zsebökben, oly alapon alkudtak meg nagyobb erdők tulajdonosaival, hogy a földesúrtól átvesznek termékeny talajú erdőket, azt a telepítés végett összetoborzott családokkal kiirtatják s az irtványt a telepesek közt kimérik, ha a földesúr nekik bizonyos időre, például 15 évre, elengedi a censust s elengedi a többi szokásos tartozandóságot, megad oly szabadalmakat, minő a szabad biró- és papválasztás joga s ezenfelül megadja határos birtokain azokat a szolgalmi jogokat, melyek nélkül község ott nem is fejlődhetett volna, az út- és marhacsapás, faizási és legeltetési servitusokat. így alakultak meg azok a scultetiák, melyeknek tevékenységéről sohasem szabad megfeledkeznünk, lia erdeink múltja kerül szóba. Mert míg a mindinkább terjeszkedő földművelés, melyre elébb utaltunk, az erdők széleit támadva meg, kívülről befelé ritkította az erdőséget, addig a sok soltészség s hasonló nemű erdőközponti telepítés, a körülöttük fejlődő élettel, éppen fordítva, belülről kifelé irtotta az erdei kincset. A földmüvelés mellett s még elébb mint a földmüvelés,