Századok – 1897
Értekezések - BÉKEFI REMIG: Székesegyházi iskoláink szervezete az Anjou-korban - I. közl. 125. o.
SZÉKESEGYHÁZI ISKOLÁINK SZERVEZETE AZ ANJOU-KORBAN. 133 A felfogást, mely a papok oktatására nézve állításommal ellenkezik, még egyéb adatokkal is czáfolhatjuk. A budai zsinat - a mint láttuk — egyenesen gondoskodik a szegény sorsú tanulóknak ingyen oktatásáról. S fönmaradt káptalani statútumaink — a váradi és zágrábi — meg is követelik, hogy a »magister« a szegény tanulóktól mit se követeljen tandíjul.1) A szegény tanulók tehát tényleg látogatták a székesegyházi iskolát. Itt azután megtanulták a latin nyelvet, belejöttek a szónoklatba, megismerték az egyházi naptárt és beletanultak az éneklésbe és a zsolozsmázásba, — hiszen minden nap jelen voltak az isteni tiszteleten. A mint ezeken túlvoltak, fölvették a kisebb rendeket. Most mentek plébános mellé, neki ministráltak, vele a zsolozsmát végezték s gyakorlati utón megtanulták a misézést, a szentségek kiszolgáltatását, szóval a lelkipásztorkodás!. A mint ezen ismereteket lassan megszerezték, előzetes vizsgálat után fokozatos egymásutánban fölvették a nagyobb egyházi rendeket.2) A IV. lateráni zsinat álláspontja tehát még a XIV. szá-dictionibus subiectos tolerare nequaquam volumus, vobis igitur universis et singulis sub poena excommunicationis firmiter precipimus, sieut et mediantibus aliis litteris nostris vobis superinde mandasse recolimus, quatenus a nunc et deinceps nullum scholarem vel campanatorem in vestris ecclesiis vel parochiis, qui praeter et absque consensu plebani loci illius esset recepDis vel in futurum reciperetur, tenere debeatis, neque ad ministracionem altaris talem admittatis« .... Tales autem scJtolares vel campanatores huinsmodi nostrum mandatum non advertentes de dictis decanatibus omnino volumus expelli et excludi« 1438. év. ápr. 19-iki kelettel. — Quia nos ex certorum veridicorum relatibus et nostra certa scientia sumus edocti, quomodo universi vestri parochiani seu plebani, in vestris plebanatibus ubilibet commorantes, ipsorum animarum salutem immemores, contra Ileum et eins iustitiam, ac in contemptum clavium matris ecclesiarum, praeiudiciumque domini decani et plebani vestrum valde ingens, proventus scola-rium parochialium, seu scolasticorum ac servitorum ecclesiarum vestrarum parochialium diminuere et debitam (sie) defalcationem ipsorum proventuüm conarentur et facere praetendunt in ipsorum salutis animarum detrimentum valde magnum, sententiam excommunicationis de iure latam -— minime formidantes ; hoc etiam adiungendo, quod magistros scolarum, seu scolasticos vel servitores ecclesiarum vestrarum parochialium sine consensu et annuentia vestris eligere et praeficere nituntur in vestri dedecus et praeiudicium valde multum« 1439. jan. 23-iki oklevél. (Teutseh : Die ältesten Schulanfänge und damit gleichzeitige Bildungszustände in Hermannstadt, Archiv für siebenbürgisehe Landeskunde. Neue Folge. X. B. II. H. 226—227. 1.) 9 » . . . magister ipse .... de pauperibus scholaribus . . . . directe vel indirecte, etiam pretextu laboris vel servitii sui nihil petat.« (Bunyitay : A váradi kápt. legrég. stat. 91. 1.) — Majdnem szórói-szóra igv rendelkezik a zágrábi statutum is (Tkalcic : Monum. Hist. Episc. Zagrab. T. II. 78. 1.) 9 Mihály fi Ákos : A papnevelés története és elmélete. I. 98—99. 1.)
