Századok – 1897
Értekezések - BÉKEFI REMIG: Székesegyházi iskoláink szervezete az Anjou-korban - I. közl. 125. o.
132 BÉKEFI REMTG. Nevezetes ezen határozatban, hogy a zsinat tanulatlanságot lobbant a papság szemére. S ennek a jövőben ugy akarja útját vágni, hogy az érseki székhelyre kánonjogtanárt, a püspöki egyházakhoz meg grammatikust rendel. Ebből tehát az következik, hogy a papoknak nálunk, ezen időtől kezdve, székesegyházi iskolát kellett látogatniok. a hol legalább a trivium tárgyait elsajátították. Nem irom alá tehát Mihályfi Ákos nézetét, a mely szerint: .... »ne gondoljuk azt, hogy minden papjelöltnek kötelessége volt valamely káptalani iskolát látogatni, vagy egyetemet hallgatni. Sőt valószínűnek tartom, hogy a papság nagy része e korban csak a falusi iskolában és a plébánostól nyerte összes kiképeztetését. A káptalani iskolákba, főleg pedig egyetemre, rendszerint csak olyanok mehettek, a kiknek vagyonuk vagy pártfogójuk volt. A többieket otthon a plébános tanította a latin nyelvre, a zsolozsna imádkozására, az egyházi kalendáriumra, a mise és szentségek szertartásaira.«1) Mihályfit ez a zsinati határozat tévesztette meg : Egy pap se misézzen egyedül, hanem legyen mindegyiknek »clericus«-a, vagy tanítója (scholaris), a ki neki a misénél válaszol, és a kivel, ha ugy akarja, a zsoltárokat elmondhatja.2 ) A » scholaris «-t ugyanis tanulónak vette ; pedig itt tanítót jelent. S ez nem is egyedüli eset, a melyben a scholarisnak tanító, és nem tanuló az értelme ; hiszen XV. századi, tehát teljesen egykorú okleveleinkben is olvasunk a »scbolaris«-ról mint tanítóról, és nem, tanulóról.3) sancimus, ut in qualibet metropolitana ecclesia nostre iurisdiccioni subiecta constituatur aliquis in dicto iure peritus, in ceteris vero ecclesiis cathedralibus magister idoneus in grammatica seu logica facultate, qui clericos eiusdem ecclesie et sckolares pauperes gratis, ac alios etiam instruat iuxta posse ; et sic demum legendi et proficiendi opportunitate captata, fructum in Dei ecclesia afferre valeant opportunum. Quibus a prelato et capitulo, seu maiori et saniori parte capituli, iuxta formám concilii generalis assumptis, cuilibet eorum unins prebende proventus integri, sive alias salarium competens a prelato et capitulo, seu maiori parte ipsius, communiter assignentur, quos tamdiu percipiat, quamdiu perstiterit in docendo. Publicata II. idus Julii.« (Monumenta Vaticana Hungáriáé. Ser. I. Tom. II. 282. 1. — Fej er : Cod. Dipl. T. VIII. Vol. V. 49. 1.). ') Mihályfi Ákos : A papnevelés története és elmélete I. köt. 98 1. 9) Az 1382-, 1450-, 1489-, 1493-, 1494- és 1515-iki zsinat igy rendelkezik: »Nullus sacerdos solus missam dicat, sed unusquisque clericum vei scholarem habeat, qui sibi ad missam respondeat, et cum quo, si voluerit, psalmos dicat.« (Batthyany : Leges Eccl. T. III. 270, 476 és 554. 1. — Péterffy : Sacra Concilia Eccl. T. í. 209, 267 és 230. 1. — Ezen utóbbi helyen a szöveg igy hangzik : »Nullus sacerdos solus, vei absque eandelis accensis missam dicat,« etc.) 3) »Quia frequenter superiores per nialos subditos soient pati iniurias, quod utique in nostra diöcesi maxime apud plébános nostris iuris-
