Századok – 1897
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Bethlen Gábor Déva várában 107. o.
118 DR. KOMÁROMY ANDRÁS. visszatérésük okait könyörögtek, hogy bocsásson meg nekikt mert másképen nem cselekedhettek. »Immár azt felséged is látja s nyilván érti, hogy egyáltalán fogva ránk akar az ország támadni . . . azért jól gondolkodgyék fsgd felőle, hogy ha minket megrontanak, bizony nz fsgd birodalma is megromol . . . noha mi most fsgdtiil eljöttünk, látja Isten, hogy fő oka ez volt, liogy az reánk vont ijat szinte fejünkre nem akartuk várni, mi is itt táborban szállottunk . . vagyunk Istennek segítségéből mind az kik itthon marattunk azokkal tizennyolcz ezeren. Mi senkit sem bántunk, de az ki reánk jő, egy lábig egy halomba rakatjuk magunkat . . , Mint szintég az előtt, most is az fsgd hűségéhez tartjuk magunkat. Az fsgd szép hirét, nevét viselljük fejünk fennállásáig és az fsgd czimeres zászlaja alatt vérünket sem szánnyuk kiontani.« x) Báthory Gábor nem nagy fontosságot tulajdonított a hajdúk vissza térésének ; megíratta a nádornak a hottfalvi táborból, hogy viseljen gondot az országra, mert ő nem lesz oka, ha a pártos liajduk valamit indítanak2 ) és csak azon bosszankodott, hogy a brassai polgárok nem akarták őt bebocsátani a városba, pedig már hírül hozták, hogy Badul vajda közeledik Erdély felé.3) Tökéletesen bizott a maga erejében, és arra számított, hogy bármennyire fenyegetőzzék Molard és Forgách Zsigmond, szükség esetén még is csak meg fogja őt segiteni a török. Nem vette, vagy talán nem is akarta észrevenni, hogy a hajdúk elpártolása óta seregében nagy elégületlenség uralkodik, a székelyek zúgolódnak és nap-nap mellett szökdösnek Moldvába ; a vitézek fáradtak, kedvetlenek, mert a sok nélkülözés, az eleség hiánya fölöttébb megviselte őket.4 ) 9 U. o. fasc. 96. nr. 12. Történetíróink az 1611. évi erdélyi hadjáratnak ezt a nevezetes episodját — az egykorú tudósítások, különösen pedig a szász naplók és évkönyvek nyomán tévesen adják elő s a hajdúk elpártolásának, illetőleg visszatérésének valódi okát nem ösmerik. Mika Sándor p. o. azt hiszi, hogy Nagy Andrást Weisz Mihály brassai birú figyelmeztette a felső-magyarországi készületekre s a Báthory ellen alakult hatalmas szövetségre »s ezzel az árulásra mindig kész, pénz sóvár zsoldosrézért rábírta, hogy a fejedelem elveszettnek látszó ügyét föladva azon párt szolgálatába lépjen, melynek a győzelemre kilátásai voltak s melytől éltpártolásáért uj jutalmat reményIhetett.« (Weisz Mihály, 127. 1.) Ez azonban minden alapot nélkülöző combinatio. 2) Országos levéltár, Act. Thurz. fasc. 9 4. nr. 8. 9 Perneszy Gábor 1611. junius 20. irja Dóczynak, hogy Báthory elhagyta Szebent és Brassónak tart ... »ha lehet, áruló nevét kötik, ha penig abban móggya nem lehet, minden hadait az székelységre szállítja, ott fog üstök vonások indulhatni.« (U. o. fasc. 88. nr. 11.) 4) Dóczy irja a nádornak, hogy Báthory hadának elfogyott az elesésre, a vitézek szökdösnek Moldvába és Szathmár felé, hosfV éhen ne
