Századok – 1897

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Bethlen Gábor Déva várában 107. o.

BETHLEN GÁBOR DÉVA VÁRÁBAN. 111 Igy történt aztán, hogy az 1611. julius 10-én vivott brassai csata, szerencsés kezdete daczára csúfos kudarczczal végződött s a fegyelmezetlen, csak zsákmányra, nyereségre vágyó erdélyi hadat Hadul vajdának erős, jól intézett támadása teljesen szétszórta. De a szégyen sokkal nagyobb volt mint a veszteség. A vajda ugyan azzal dicsekedett, liogy 10 ezer embert vágott le a futókban, ennek azonban felét sem szabad elliinnünk. Nyilvánvaló, liogy őt magát is meglepte a diadal, nem bizott benne, és nem tudta kellőleg kizsákmányolni a győzelmet, mely sok oláh vérbe került,1

) Bethleéi Gábor, a ki Elek János hajdú kapitánnyal az erdélyi sereg jobb szárnyátvezényelte, »futóharcz«nak nevezi a brassai csatát, gúnyolja a sok és fővezérek bölcsességét és a szaladok nagy vitézkedését ; sajnálja elveszett lovait, de máskülönben jelentéktelennek tartja az egészet ésinkább csak a szégyenvallást, a sok bűnért és felfuralkodásért r iló Isten ostorát látja benne.2) Nem tartották nagynak Báthory vereségét még a nádor környezetében sem és Forgách Zsigmond azon sajnálkozik, liogy nevezetes ember senki sem veszett közüllök »több Imreffynél és egy Varkucs György nevűnél, az kiknél mind az egész Erdélyben sem volt talán rosszabb két ember.«3

) vesszenek. Perneszy tudósítása szerint Balassy Ferencz nevű fő székely két fiával, Kálnoky János »a derék székelységnek főkirálybirája«, Kendy Istvánnak Lites barátja, Bedeo István és Mátyus János, »kinél fövebbkapitány Székelyországban nem volt,« elpártoltak Báthorytól s a vajdához, mentek. A fejedelem igen busul rajta. (U. o.) 0 Ezt azonban bölcsen elhallgatja a nádorhoz julius 14-én irott levelében, melyben a csata lefolyását következőképen adja elő : »Nos ita<[ue clementiae et protectioni Sacr. Reg. M., in quam nos jam receptosesse credidimus, fisi et innixi omnibus copiis et viribus nostris hinc et inde collectis, montes vicinos transcendendos in campo Brassoviensi et planicie optima, ubi tune castra habebantur, hosti communi perturbatori-que tranquilitatis nos opposuimus, qui tandem die décima mensis prae-sentis Julii, nobis fortunae tesseram experientibus manusque adversasinter nos conserentibus divino adjuti auxilio hora ferme tertia pomeriiliana mirum dictu horribiliter cum omnibus copiis fusus est, in tantunu ut ipso cum paucis fugae consulendo usque ad decern millia hominum eaesa sunt stb. (U. o. fasc. 94. nr. 19.) -) Érdekes, hogy Mikó Ferencz, a ki ebben az időben Bethlen Gábort szolgálta és maga is részt vett a csatában, egészen az ura szemeivel látta és ítélte meg az eseményeket: »igen felfuvalkodott állapottal valánk. elhittük vala magunkat. . . A jó Isten igy akará azért megesmertetni magát, és az utálatos, rossz oláh nemzetséggel iyy büntete meg minket országostul.« (Hídvégi Mikó Ferencz históriája. Magyar tört. Emlékek. írók VIL k. 199—200 1.) 3) Forgách levele 1611. jul. 16-án. Varkucs, közönségesen Rácz György, e korszak hírhedt zsoldos vezére, ugyanaz, a ki a brassai harczon. 1603. julius 17-én Székely Mózesnek fejét vette.