Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Zichy Antal: Gróf Széchenyi István levelei szülőihez. Ism. dr. Váczy János 342

TÖRTÉNETI IRODALOM. 343 fölkelő serege ; majd minden attól függött teliát, hogy ennek a seregnek mozdulatait mennél gyorsabban tudhassa a magyar fölkelő sereg főparancsnoka. József nádor, mert csak így lehetett az egyesülés lítját előkészíteni. A Meskó tábornok seregének hadi tanácsa, miután a sereg a Győr alatti sánczokból kivonult. egy jelentést küldött a nádornak. E jelentést gr. Széchenyi István főhadnagy vitte rendeltetése helyére, bizonyára életveszélyek közt, mert a Duna mindkét partja Győrtől Gönyőig az ellenség kezében volt. Széchenyi éjnek idején, csónakon Komárom alá jutott úgy. hogy a nádor már junius 15-én értesítve volt a Meskó hadtestének vállalatáról, s a kívánt egyesülés julius 13-kán az ellenség háta megett csakugyan meg is történt. Széchenyit ezért a nádor körlevélben nyilvánosan megdicsérte. Ez volt az első emlékezetre méltó tette. Attól az értesítéstől, a melyet Széchenyi a nádorral közölt, kétségtelenül több ezer ember élete függött. Nem csoda, hogy a hadseregben csakhamar némi hírre jutott. Vlasics ezredes már 1810-ben így ír Széchenyi Ferenczhez: »Minden erkölcse ez ifjú úrnak bizonyossá tészen, hogy hazánknak és Excellencziádnak reménységét bőven be fogja teljesíteni.« Későbbi politikai pályáján is hatalmas ösztönzője volt a siker; hogy ne emelte volna most az ifjú önérzetét a nádor nyilvános dicsérete. Ily kezdet után fontos következményeket remélhetett, s az 1813-ki év próbára is tette kitartását, türelmét, kötelességérzetét s nagy feladatokkal küzdő erélyét. Átszenvedi a hadjárat minden fáradalmát s nyomorát; betegséggel s a zord időjárással egyaránt sokat vesződik ; legjobb lovát ellopják podgyászával s pénzével együtt, de azért nem csügged. Sajátságos azonban, hogy legfontosabb hadi tettéről alig emlékezik meg; voltaképen átsurran rajta, mintha nem tartaná valami nagy dolognak. Csak általánosságban írja le ama »borzasztó, rémületes« napokat, a melyeket a lipcsei ütközettel átélt, maga is sebet kapott hátán, lovát is kilőtték alóla, de »egyéb baja nem történt.« Zichy Ferdinánd gróf azonban egy fölötte érdekes levélben elmondja Széchenyi legfontosabb hadi tettét, a melyet döntő hatásúnak ismerhetünk el a »népek csatája« kimenetelére. Schwarzenberg ugyanis Széchenyit, ekkor már kapitányt. Blücher tábornagyhoz küldötte éjnek évadján, hogy őt az ütközetre felszólítsa. Széchenyi Blücherhez menvén, ezt ingadozni látja, mire a tábornagytól egy jó lovat kér, hogy a svéd trónörököst is rábírja az ütközetre. Kérése teljesül s ő elvágtat a mondott .helyre s a porosz tiszteknek kijelenti, hogy a két császár és 23*