Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Zichy Antal: Gróf Széchenyi István levelei szülőihez. Ism. dr. Váczy János 342

TÖRTÉNETI IRODALOM. 366 a porosz király nevében föl akarja a trónörököst szólítani, hogy azonnal induljon Lipcse felé. Széchenyinek tudvalevőleg ilyen megbízatása nem volt, de azért irást kért a trónörököstől, hogy a három uralkodó meghívását vele tudatta. Ki is jelölte neki az út irányát, s holmi kitérések s ingadozások után »U koronaherczeg megindul, kellő pillanatban érkezik s eldönti a lipcsei csatát, mely különben menthetetlenül elveszett volna.« E hadi tetteért első osztályú kapitányi rangot nyert s az orosz Wladimir-rendet. Még több fontos megbízatást teljesített Széchenyi ekkor, mint a schaffhauseni szoros védelménél, s máskor, midőn Schwarzenberg újra Blücherhez küldötte két ízben is, és Széchenyi iszonyú időben s még iszonyúbb útakon szerencsésen el is jutott küldetése helyére. Párisba érve, boldognak is mondja magát, hogy az elért eredményben neki is volt parányi része.« Olaszországban hasonlóképen ő döntötte el a Tolentino melletti ütközetet, melyben Murát »pompás gárda-ezrede« megsemmisült; a fernrói csatában szintén kitüntette magát, itt «lova és csákója megsérült, ő maga két lapos vágást kapott.« E hadi tényekre vonatkozó adatok azonban csak egy részét foglalják el a Széchenyi leveleinek ; nagyobb részökben nem a katonai élmények, hanem a világfi örömei, a békét szerető polgár, a tanulni vágyó hazafi s a mindent fontolóra vevő leendő államférfiú eszmélkedései, gondolatai nyilatkoznak leplezetlen őszinteséggel, de mindig azzal a gyakorlati észjárással, a mely Széchenyi külföldi tartózkodását s mindenoldalú tanulmányait annyira jellemzi. Jellemének. írói stíljének egyik legtartósabb s legjellemzetesebb vonása, a mély érzékenység minden során elömlik. Az apai áldást oly talizmánynak tartja, a mely nélkül egy napig sem tudna élni. Naiv kedélyében egyre árad a fiúi érzés, a melyet igazi vallásos ihlet szentel meg. A mint ő foglalja imába szülőit, tőlük is azt kéri, hogy folyvást imádkozzanak érette. Bízik egy magasabb, földön túli lényben, a ki minden veszedelemtől megőrzi. De már ekkor elégedetlen eddigi életével. Хеш a szerencsére panaszkodik, hanem benseje nyugtalanságára. »Csak egy dolog tudna nyugodtabbá és szerencsésebbé tenni és semmi más a világon, — azt azonban elérni talán már késő ; mert a kezdet egészen oda van s az soha többé vissza nem tér.« És írja 1819-beu Athénből, mint »szürkülő hajú ifjú,« a ki »életét elrontotta, s a kinek dolgát többé javítani nem lehet.« De a szülői háztól kapott levelek kiengesztelik sorsával s lia szülei vele meg lesznek elégedve, ő is boldognak érzi magát. Ez a beteges érzékenység micsoda szöges ellentétben van a csaták tüzében