Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Pászthói Rátholdi Lőrincz zarándokolása 716

TÖRTÉNETI IRODALOM. Régi magyar költők tára. XVI. századbeli magyar költök müvei. A M. Tud. Akadémia megbízásából közzéteszi Szilády Aron. Hatodik kötet. 1545—1559. Budapest, 1896. VIII. 403, 1. 1. A Régi Magyar Költők Tárának VI. kötete, a mely néhány hónappal ez előtt jelent meg, a XVI. század közepéből mintegy tizennégy évi időközre terjedő különféle tartalmú, lyrai és epikai énekeket foglal magában tizennyolcz név szerint is ismert és tizennégy névtelen verselőtől, a kik az eddigi kötetekből ismeretes tárgy és forma tekintetében egymástól alig különböznek. Az énekmondók tehetsége s verselő ügyessége azonban épen oly nagy különbséget mutat, mint a tárgy, a melyet feldolgoznak. Természetesen a kor szellemi állapotához mérten a legkiválóbb énekmondók a papok és iskolamesterek, de van közöttük ügyvéd, városi tanácsos és neves hadvezér is. Az egész kötet tartalma talán kevésbbé becses a korra, mint a vállalat előbbi kötetei, s a történeti érdek mellett pusztán az irodalminak is latba kell esnie, hogy ez utolsó kötetről számot adhassunk. Nem mintha e kötetben nem találnánk egykorú történeti eseményt, hazafias panaszokat zengő jeremiádokat, menyegzői verseket és gúnyos tartalmú énekeket ; de a nagyobb rész nem annyira tárgyánál, mint csupán néhány stróphájánál fogva jellemző a kor általános szellemi állapotára s többé-kevésbbé kialakítani segíti azt a képet, a melyet e kor irodalmáról az eddigi kötetek után alkottunk. A legkiválóbb valamennyi közül Szegedi Kis István, mind a szerző életének viszontagságos körülményei, mind fenmaradt müveinek irodalmi fontossága miatt. »Jövel Szentlélek Isten« kezdetű éneke máig is zeng a protestáns hívek ajkán. »A török rabságából kiszabadulásáért való hálaadása« pedig a hit igazságában mély bizodalmú pap lelki fohásza, a mely most is megragadja szivünket. Az Istenbe vetett hitnek kevés