Századok – 1896

Értekezések - JAKAB ELEK: Székely telepek Magyarországon - II. és bef. közl. 693

SZÉKELY TELEPEK MAGYARORSZÁGON. 693 beli gör. kath. lelkész úr a falu nevét Naplóm-ba oláhosan beírta: Sititelecu = Szityityelek, falu Biharvármegye tenkei járásában Belényes vidékén. Az 1828. jan. 4-diki hivatalos összeírásban e tiszta magyar vagy magyaros hangzású nevek fordúlnak elő: Rózsa, Kis, Cziger, Czitz, Csarna, Szarka, Boros, Gális, Has, Hegedűs, Balázs, Papp, Buda, Lukus, Andor, Sala, Csorba, Lantsa, összesen 146 családfő közül 131 jobbágy, a többi zsellér és lipitor (másnál vendégül lakó), ezek közül magyar nevű 57. Fényes leírása szerint Székelytelek dombos vidéken fek­szik, Váradhoz 21j2 mértföldre, lakosai közül volt 519 gör. kel., 170 gör. kath., 8 ágostai hitvallású, 2 zsidó, mai lako­sainak száma 935 lélek, közűlök 25 r. kath., 245 gör. kath., 645 gör. kel., 3 ref., 19 izraelita. Határa 2000 hold, földje agyagos, közepes termékenységű, cser- és tölgyerdője sok és szép, rétjei hegyen jók, birtokosa a nagyváradi káptalan. A falu egy menedékes emelkedésű hegyhát kettős halmán terűi el, egyiknek neve CsonJc, a hol inkább gör. katholikusok laknak, templomuk és papjuk is ott van, a másiké Domb, a hol a gör. keletiek laknak, s templomuk szintén ott van. Mindkét elnevezés magyar alakjában él az oláhok ajkán is. Felvilágosítá­saimat a gör. kel. lelkész úrtól kaptam. A falu nagy területet foglal el, lakosai jól elférnek földén s határuk is elegendő. A lakótelkek nagyok, udvaraik tágasok, tiszták, a házak, mint a székelyek és palóczok közt, többnyire az útig ki vannak építve, deszkázott tornáczczal, zsendely vagy szalmazsúppal fedetten; elől van a pitvar, azután a lakó szoba, kamara, hátulsó szoba, melléképületek, kút, a kerteket eső és hó ellen vesszőből font vastag lészás fedél védi s izmos támaszok tartják. A lak­szobák egyszerű bútorokkal vannak ellátva: kezdetleges szé­kek, lócza, asztal, ágy stb. ágy- és fejérnemű fejtővel vagy szines pamutfonallal van kivarrva. A nép — férfi és nő — bihari oláh typusu, testalkatuk izmos, növésük egyenes, arczuk szikár, a férfiaké borotvált, de bajuszot viselnek, bőrük feketébe menő barna, maguk tartása magyaros, bátor tekintetüek, viseletök az, a mi a bihari magyarságé. Elé kértem a lelkész anyakönyvét, a mi csak e század közepéig megy fel, s benne e magyar vagy magyaros hang­zású neveket találtam: (Sarno = oláhosan Ciarno, Czicz, Szarka = oláhosan Szárku, Galis, Csiger, Lukus (a széke­lyeknél: Lökös), Dávid, Budeu = Buda, Kis, Pogány, Onkis. Az 1828-ki összeírás nevei többnyire ma is megvannak a 45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom