Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Kupelwieser; L.: Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács 1526. Ism. Huszár Imre 60

TÖRTÉNETI IRODALOM. 63 Úgy véljük azért, mert az anyagot még nem találja eléggé előkészítettnek. Aminthogy nem is az, mint alább magából Kupehvieser munkájából látni fogjuk. Számos mozzanata a magyar hadi történelemnek, de kiváltképen a magyar-török háborúk eseményeinek, még megfejtésre, megvilágításra vár, s míg az Árpádok koráról Pauler Gyula remek munkájában, az Anjouk korára Pór Antal munkáiban jó vezérfonalunk van, a magyartörök háborúkról ilynemű munkánk nincs. Teleki nagy monográfiája nem egyéb becsületes kísérletnél, mely talán csak akkor lesz becses, ha Csánki átdolgozza, Fraknói Mátyás királya pedig a hadi eseményeket annyira mellőzi, hogy általa Mátyás király hadjáratairól semminemű felvilágosítást nem nyerünk. Ha eltekintünk azoktól a hiányoktól, melyeket még fölemlíteni fogunk, Kupehvieser munkája a magyar-török háborúknak a mohácsi vész előtti időszakára jeles vezérfonal és kétségtelenül kitűnő előmunkálat, melyet e nagy események jövendő magyar monografusa nagy előnnyel fog használhatni. Mert e könyvből mindenekelőtt áttekintést nyer a harczokról, melyek ez időszakot betöltik. Kitűnő csoportosításban adja elő Kupelwieser az eseményeket, a törökök első megjelenésétől fogva mindaddig, míg a török előbb a magyar hűbéres államokat, Bolgárországot, Szerbiát, Havasalföldet, Moldvát, Boszniát hatalmába ejti, elragadja a magyar fenhatóság alá tartozó szörényi és macsói bánságot, majd Nándorfehérvár elfoglalásával magának az utat az anyaországhoz is megnyitja, s a hódítás nagy művét a mohácsi győzelemmel szerencsésen megkezdi. Az eseményeket mindenütt tisztán katonai szempontból kezeli, a politikával csak annyit foglalkozván, amennyit a háború megkezdésének, lefolyásának, vagy befejezésének megokolása okvetlenül megkíván. Katonai fejtegetései világosak, meggyőzők s lépten-nyomon a kitűnő képzettséggel bíró katonát mutatják. Nagy előnye, hogy a harczterek közül többet személyesen látott s ezeknél fejtegetéseit közvetetlenül a szemléletre alapítja, más távolabb fekvők felől pedig magának alapos informatiókat szerzett. Mindezen jeles tulajdonságai mellett azonban Kupelwieser könyvének vannak árnyoldalai is. Hogy a tárgyalt időszakra vonatkozólag levéltári kutatásokat nem tett, s így könyvébep egyetlen líj adatot sem hoz, az többé-kevésbbé természetes ; ő nem történetíró, hanem katona s mint ilyennek sein alkalma, sem készültsége nincs arra, hogy levéltári kutatásokat végezzen ; katonák erre egyáltalában — ha csak reá külön nem készül-