Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Kupelwieser; L.: Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács 1526. Ism. Huszár Imre 60

5 G TÖRTÉNETI IRODALOM, nek — nem alkalmasak. Nem is hisszük, hogy neki egy történelmi mű létesítése lett volna szándékában ; egyesítette egyszerűen a nevezett korról különféle időkben tett, részben fel is olvasott, katonai tanulmányait, melyeket átnézett, kiegészített s midőn azokat kiadta, könyv lett belőlük. Igazságtalanság volna tehát munkáját ebből a szempontból bírálni. Hátrányául nem is ezt tudjuk be, hanem azt. hogy műve létrehozásánál az eredeti kútfőket nem közvetlenül, hanem a német történelmi munkák nyomán használja, a magyar forrásokat, a magyar hadtörténelmi irodalom eddigi termékeit pedig egyszerűen mellőzi. Nem szándékosan teszi ezt, hanem kénytelen vele, mert az ehhez szükséges nyelvismeretekkel nem rendelkezik. E körülményből következik, hogy a német feldolgozásokra, Engelre, Eesslerre, Hammerre, Huberre, Köhlerre stb. teljesen támaszkodik, a magyar feldolgozásokat pedig figyelemre nem méltatja. Hogy az előbbiekre oly föltétlen bizalommal támaszkodni nem lehet, az közismert dolog ; ép oly hiba az utóbbiakat mellőzni, lóvén magyar dolgokra a magyarok mégis csak illetékesebbek mint a németek. A magyar nyelvű forrásművek közül különösen feltűnő, hogy a magyar hadtörténelem folyóiratát, a » Hadtörténelmi Közlemények«-^ és Thúry József »Török történetírók« czímű művét nem használta eléggé. Már pedig az előbbiben 30—40 derék magyar történész és katonai író számos érdemes dolgot producált, az utóbbi pedig a másik félnek, a töröknek, kútfőit nyitja meg. Kupelwieser idézi ugyan mindkettőt, de a Hadtörténelmi Közleményekből csupán Kápolnainak a mohácsi csatára vonatkozó tanulmányát használta föl, Thúry könyvét pedig, amint arról meggyőződtünk, csak idézi, de nem használta. Az előbb említett folyóiratban azonban a mohácsi csatán kívül számos magyar-török eseményről jeles dolgok vannak, melyeket tanulmányozni és használni érdemes lett volna. Hogy a magyar források mellőzése munkájára valóban káros, azt néhány példa fogja megvilágítani. E példákat nem akarjuk Nagy Lajos török hadjáratával kezdeni, melyet a magyar írók elfogadnak és a mária-czelli templom alapításával támogatnak, mert e kérdés még eldöntetlen és eldöntetlen fog maradni mindaddig, míg a levéltárakból majd valamikor hiteles bizonyíték kerül elő. De ott vannak mások : Kupelwieser a szentimrei ütközetet és a szébeni csatát egy és ugyanazon helyre teszi, bárha a magyar forrásokból megtudhatta volna, hogy ez nemcsak két külön esemény volt, de külön színhelyeken is ment végbe; ha ezt tudja, akkor aztán