Századok – 1896

Értekezések - THÚRY JÓZSEF: A magyarok eredete; őshazája és vándorlása - I. közl. 677

680 THURY JÓZSEF. ezektől vásárolták a menyétbőrt (Jordanis); f) végre tudjuk, hogy Kuvrát, a bolgárok, kuturgurok és unuguroJc (azaz ungarok) fejedelme szövetségese volt Heraklius görög császárnak, kitől jutalmul »patrícius« czímet is kapott (Theophanes).1) Eme történeti adatok igazolják, hogy a görögök jól ismerték a hun-utódokat is, a magyarok őseit is. A X. és XI. századbeli nyugot-európai szerzetesek azért hallgattak a hun-magyar rokonságról, mert nem tudtak róla s a dolog természeténél fogva, t. i. a tér és idő távolsága miatt, nem is tudhattak. De ha még egyenesen tagadnák is a hunok és magyarok összeköttetését, az ő tanúskodásuk akkor sem érne semmit a YI. és VII. századbeli görög írók tudomásával szemben; mert ők nem ismerhették jobban a régibb viszonyokat mint a kortársak. Ugyancsak a történeti kritika mellőzése szülte azt a hiedelmet, hogy a Pannoniát elfoglaló magyarok az u. n. Nagy-Magyarországból költöztek ki mint őshazából, a mely valahol a Volga és Káma folyók, meg az Ural hegység között feküdt, azon a tájon, hol ma a baskírok laknak. Ennek a Nagy-Magyarországnak dolgát alább tüzetesen fogom tárgyalni, itt tehát csak annyit jegyzek meg, hogy a magyaroknak minden egyes tartózkodási helyét ismerjük a Kr. előtti VIII. századtól fogva a mai hazának birtokba vételéig, még pedig egykorú, vagy közeikorú forrásokból, a melyeknél hitelesebbek nincsenek ez idő szerint, — de egészen a XIII. század közepéig egyetlen egy, még csak mesés színezetű történeti adat sem találkozik, a mely az ú. n. Nagy-Magyarországnak, mint őshazának, létezéséről tanúskodnék. Csak a XIII. század közepén hangzott fel legelőször az az állítás, hogy a magyarok a baskirok földéről költöztek ki s ezt Rubruquis Vilmos hangoztatta, semmi mással nem bizonyítva állítását, mint azzal, hogy ezt a dolgot mástól hallotta! Még északibb fekvésű őshazába helyezi a magyarokat az Tkeophanis Chronograpliia, bonni kiadás 546—549.1. — HuDfalvy Pál: Magyarország Etbnographiája, 142, 143. 1. — Jirecek K. József: A bolgárok története. Nagy-Becskerek, 1889. 121. 1. — Eoesler Eóbert: Romanische Studien. Leipzig, 1871. a 236. lapon.