Századok – 1896

Könyvismertetések és bírálatok - Kupelwieser; L.: Die Kämpfe Ungarns mit den Osmanen bis zur Schlacht bei Mohács 1526. Ism. Huszár Imre 60

5 G TÖRTÉNETI IRODALOM, tett rendszer szerint kiképzett tisztek szemében semmi egyebek, mint rebelliók, Hogy az ezen rendszer szerint kiképzett tisztekből kikerülő katonai történetírók, — tisztelet az elenyészően csekély kivételeknek —• a magyar hadtörténelem eseményeit tisztán császári szempontból itélik meg, hogy a császári hadsereg dicsősége mellett magyar hadi dicsőséget meg nem tűrnek, magyar győzelmeket agyonhallgatnak, magyar csapatoknak a közös dicsőségből — mint hajdan a zsákmányból — részt nem adnak, hogy a magyar irataikban soha se más, mint rebell és insurgens, az bár sajnos, de az előadottaknak természetes következménye. Nem csoda tehát, hogy az osztrák hadi történetírás termékei előttünk általánosságban kevésbbé rokonszenvesek, mint azok, melyeket polgári kollégáik közrebocsátanak. Igen sokszor tapasztaltuk, hogy íróikban a történetíró első kellékei, az érzék a történelmi igazság, a tárgyilagosság és méltányosság iránt sokkal csekélyebb, hogy sem örülhetnénk azon, hogy nemzetünk történelmével foglalkoznak. Örömmel látjuk, hogy Kupelwieser nem tartozik iskolájukhoz, s könyvét minden magyar átolvashatja a nélkül, hogy boszankodnia kellessék, meglevén írójában mindaz, amit a történetíró kívánatos tulajdonságaiként említettünk s így munkája is az örvendetes kivételek közé tartozik. Derék, becsületes, elfogultság nélküli munka, mely nem huny szemet a bajok előtt, melyek Magyarország állami, de kiváltképen katonai szervezetén rágódtak, míg végre a legvitézebb és legharcziasabb nemzet bukását előidézték, de méltányolja a vitézséget is, melyet őseink a török elleni küzdelemben kifejtettek ; méltányolja ama hősöket, mindenek fölött pedig a török háborúk hőseinek virágát, Hunyadi Jánost, kik a magyar nemzetre nehezedő végzetet erős karral föltartóztatni igyekeztek. Kupelwieser könyve általában véve egy érdekes, egységes monográfia a török-magyar háborúknak a mohácsi vészig terjedő időszakáról, s e tekintetben hézagpótló mű ; mert a magyartörténetírás ilynemű, egységes, az egész időszakot felölelő munkával eddig még nem rendelkezik. Ez nem is csoda, mert hiszen a magyar hadtörténelmi irodalom nálunk egész a legutóbbi időkig pangott s kivéve Salamon, Thaly egynéhány ide vágó munkáját, a magyar történetírás ez ága művelőkre, ép azon okoknál fogva, melyeket kezdetben kifejtettünk, nem talált. Hogy miért nem vetette szemét e tárgyra a Magyar Tudományos Akadémia hadtudományi bizottsága,- melynek e téren az utóbbi időben elég sokat köszönünk, nem tudjuk.