Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Hoffmann beszéde Erdély elfoglalása ellen (1551.) 649

652 KROI'F LAJOS. beszédet, melyet Brutus és utána Bethlen Farkas 2) közöl. E beszéd, ha nem is mondták úgy el, amint közölve van vagy még ha soha sem mondták el, világosan leirja a dolgok akkori helyzetét és a barát jövendőbeli életirója haszonnal idézhet belőle hosszú passusokat »hőse« valódi jellemének ecsetelésére. Brutus szerint a szónok figyelmeztette Ferdinándot arra, hogy, ha ő Erdélyt elfoglalja, nem az erdélyiekkel, nem János örökösével, hanem a törökök győzelmes, hatalmas és kegyetlen szultánjával kell leszámolnia. György barát tanácsára, hűségére, erényére, állhatatosságára nem lehet számolni ez ügyben, mert ámbár János királynak köszönheti életét, vagyonát, előkelő papi méltóságát és neki esküvel igérte meg, hogy a királyfihoz hű fog maradni, ezt és anyját most álnokúl elárulja. A barátnak talán csak az a terve, hogy Izabellát és fiát Erdélyből Ferdinánd segélyével kitúrja, hogy annakutána, miután magát Transylvanus és Hofmann iskolatársak voltak. 1519. nov. 5-én irja, hogy »M. T. stund neben dem Hofmann alls sein Schuelgesell.« Id. m. 192. 1. Zeissberg szerint pedig, ki csak Bergmannt idézi, Hofmann 1492 körül született. Allgemeine Deutsche Biographie XII. 629. 2) Brutus és utána Bethlen Farkas (ennek nyomán pedig Bucholtz, Horváth, stb.) a beszédet az 1550. év elejére helyezik. L. a beszéd elejét Brutusnál (Mon. Hung. Hist. Scriptores) III. 414—415, végét pedig 351—353 11. De egy passusból (Brutusnál 354) és az egész történeti összefüggésből világos, hogy a beszéd 1551. márcz. 30. és ápril. 15-e közé igtatandó. Az illető passus igy hangzik »Paratum germanum militem, Hispanum, Italum, veteranos omnes ac duces fortissimos, qui per tot annos maximis bellis gerendis Carolo Caesari imperatore meruerint.« Világos az, hogy itt Castaldoról és az ő »liarczedzett vitézei«-ről van szó. A beszédet sem Forgách, sem Centorio nem közlik. Brutus forrását igy nevezi meg : »Equidem habeo auctores (qui affirmant) cum de bis, quae a Georgio proposita essent, in interiore Ferdinandi consilio agerentur, variantibus aliorun sententiis, Joannem Aufmannum . . . ejus sententiae, quae consilium de Georgio a regina alienando tuebatur, dissuasorem longe acerrimum fuisse.« — Ha pedig Hofmann János ez alkalommal csakugyan oly véleményben volt, amint Brutus róla beszéli, úgy ezt csakhamar megváltoztatta, vagy pedig mint eszes udvaroncz a saját véleményét királya akaratának alárendelte. Lásd harczias levelét a baráthoz április 15-éről Károlyinál (id. m. 222 1.). — Hogy mily rosszul illik a beszéd a történtek keretébe, azt legjobban Bucholtznál veheti észre az olvasó (Gesch. d. Reg. Ferdinands I. VII. 244.) Mindenekelőtt úgy beszéli el a dolgot, mintha a beszéd tartalmát Ferdinándnak a baráthoz 1550. jan. 8-ról kelt levelében kellene keresnünk. Ezután hozzáteszi, hogy »hasonló nézetek« inditották arra Hofmannt, hogy Erdély elfoglalását ellenezze, de a háborúpárt leszavazta őt, — »und Ferdinand ergriff das Unternehmen mit vollem Ernst nnd Muth.« Amennyire azonban a történelemből tudjuk, Ferdinand »teljes komolysága és erélye« nem mutatott föl semmi eredményt és egy kis akadékoskodáson kivül ő semmit sem tett Erdély ügyében ezen év őszéig, amidőn bátyjával, Károllyal, a fejedelemség elfoglalása ügye miatt, ki azt ellenezte, összeveszett. L. Hadt. Közlem. id. h.