Századok – 1896

Értekezések - KROPF LAJOS: Hoffmann beszéde Erdély elfoglalása ellen (1551.) 649

HOFFMANN BESZÉDE ERDÉLY ELFOGLALÁSA ELLEN. 653 Ferdinándot is török hadak segélyével kiüzendette, magához ragadja a hatalmat és önállóan kormányozza tovább a fejedelemséget. Óvakodjék azért Ferdinánd s fontolja meg nagy gonddal a dolgot, mielőtt magát cselekvésre elhatározná. Hogy mi volt Fráter György tulajdonképeni terve, s hogy Ferdinánd csakugyan ki volt-e szemelve az álnok barát részéről azon egyetlen egy ember gyanánt, kinek nem akart hazudni, kit hivségesen és őszintén akart szolgálni utolsó leheletéig s kit nem szándékozott a legelső kínálkozó alkalommal elárulni — abba a titokba a barát valószínűleg egyetlen egy lelket' sem avatott. Valószínűleg maga sem tudta, hogy meddig maradhat ily hangulatban s azért nincs is sok remény arra, hogy a történelem valaha meg fogja fejteni a rejtélyt. A szóban forgó évek történelmének megértésére azonban okvetlen szükséges az, hogy meg ne feledkezzünk arról, miszerint a Hofmann Jánosnak tulajdonított beszéd, ha nem is mondódott el úgy mint Brutus megírta,1) nem volt egyéb mint a Fráter György jelleméről uralkodó közvélemény hű kifejezése. Brutus azt irja továbbá, hogy a beszéd szemlátomást mély benyomást gyakorolt Ferdinánd kedélyére, de a tanácsosolTközül mások is fölszólaltak és a többség arra nógatta a királyt, hogy ne engedje a kedvező alkalmat elosonni, hanem miután már együtt vannak a német, spanyol és olasz veteránusok vezéreikkel, kik számos éveken átV. Károly császár háborúiban edződtek a harczra — ne vonja meg tőlük az alkalmat, hogy űjabb babérokat arathassanak. És az Erdély elfoglalását pártoló tanácsosok véleménye győzött. Mert az április 27-én Castaldo-nak adott utasítás máiegészen más hangulatban van fogalmazva. Az ő föladata volt Erdélyt minden áron elfoglalni; békésen, ha Izabella beleegyezik ; vagy erőszakkal, ha a királyné akadékoskodnék. S ha Pray 2) vagy Katona 3) elolvasta volna ezt az instructiót, kevesebbet hallottunk volna »Ferdinánd óriási mérsékeltségéről« Izabella irányában. Egy, a Ferdinándéhoz hasonló jellemű egyénre czélzott Ovidius, midőn ennek a következő szavakat adja szájába: Yicleo meliora proboque, deteriora sequor. A Ferdinand nézeteiben és erkölcstani elveiben beállott ') Bethlen, mint emiitettem, szintén fülvette a beszédet történelmi munkájába. Mindenesetre az ilyféle kiczifrázásokra czéloz Katona (Hist. critica XXII. 23.), midőn azt irja, hogy Bethlen »multas dein de liac de re more historicorum orationes et verisimilitudinem effingit, quas referre non tantum molestum taedioque plénum, sed et inutile, quod ad arbitrium adornatae sint, foret.» 2) L. az ő Commentárját a márczius 30-i utasításhoz Annales. Y. 436. s) »Ingenshicmoderatio Ferdinandi regiselucet qui malueritTransylvania non potiri, quam sanguinem Christianorum effundi« Katona. XXII. 22.