Századok – 1896

Értekezések - FIÓK KÁROLY: Szabartoiasfaloi. A magyarok régi neve Konstantinosnál 607

SABARTOIASFALOI. 611 idézem e már számtalanszor hivatolt helyet, csak annyit kell megjegyeznem, hogy a liun-uqor igazabban un-ugor vagy on­ugor név, mely mint pontos khinai fordításából tudjuk, szóról­szóra nagy-ugortjelent, azon nagy ugor népcsalád neve, melyhez a magyarság, a kazárság és több más, már kihalt ugor törzs — Konstantinos Porph. és Jordanis egyező adata szerint a sabirság is — tartozott. Azt hiszem így kell érteni a csá­szári író azon állítását, hogy a Sabartoiasphaloi név »bizo­nyos okból« a magyarok régi neve. Tehát nem az egész magyar­ság, hanem csak egy az on-ugor népcsaládhoz csatlakozó törzs viselhette e nevet: ^ajaoroi. Azon körülmény, hogy a bejövő magyarság körében már a szabiroknak semmi nyomát sem családi, sem geográfiái elnevezéseinkben nem látjuk, érthetővé válik Konstantinos azon másik állításából, hogy ezek a sabartok elszakadván a főtörzstől, visszamentek keletre, a Kaukasus­tól észak felé elterülő tengerközre. A Sabartoi név megfejtésében tehát végeredményt tekintve egyetértünk csekély módosítással a régi magyarázók nézetei­vel. Az "Aöffaloi név igazi alakjának és jelentésének felderí­tésében már nem vagyunk ilyen szerencsés helyzetben. Mind­össze két magyarázási kísérletet említ fel Petz e szóra vonat­kozólag, melyek közül az egyikhez csatlakozik maga is, helye­sebb magyarázási módszert igyekezvén a vulgaris köznyelvi alakok bevonásával létrehozni. Azt hiszi, hogy a vulgaris nyelv ég'sze alatt el lehet tűntetni azon nehézséget, melyet a kép­telen grammatikai forma (uoifaloi) minden gondolkodó és görö­gül tudó embernek szeme elé gördít. Kísérletére nézve apróra elmondtuk fentebb mondani valónkat: magyarázási módszerét nem tartjuk sem Konstanti­nos műveiből igazolhatónak, sem elég erősnek arra, hogy a tőlünk felmutatott többféle nehézséget vele eloszlathassuk. A másik magyarázási kísérlet, mely figyelmünket magára vonja gr. Kuun Gézáé, ki »Belátionum ...« czímű gazdag tar­talmú munkájában, mint várni is lehet, bőven foglalkozik a magyarok e különös nevének az irodalmával és fejtegetésével. (I. k. 87. s köv. 11.) — Künn a ^a^aQToiúöf aloi nevet szin­tén összetételnek veszi »cujus prima pars Sabar, secunda vero Asfal ex Basal corrupta est!« Tehát szerinte a név megfej­') Az un, ün, ona (— nagy) eredeti ugor szó a magyar nyelvben már csak egy összetett szóban : kat-ona (— had-vagy) mutatható ki; él és gyakori használatban van azonban az északi ugor nyelvekben, különö­sen az osztjákban. A kazár nyelv khätün szava, mely a török-mongol, sőt majd minden középázsiai nyelvbe is átment, utótagjában szintén e mel­léknevet viseli. (L. Századok 1895. (XXIX. évf.) 895., 896. 11.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom